Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Kéziratos vőfélykönyvek - Taktabáji vőfélykönyv (Taktabáj, 1899-1905)

Taktabáj Szabolcs vármegyében, a tokaji Kopasz-hegy alatt, a Tisza-menti Taktaközben fekvő, kicsiny település. Lakossága alig 400 fő volt a 19. század derekán, ebből néhány katolikus és egy zsidó család kivételével mindenki református.344 A 17. század elején a szomszédos Csobaj filiája volt, később saját anyaegyháza lett. A környező természeti adottságok (vízjárta, mocsaras terület) miatt népi kultúrájában számos archaikum őrződött meg a 20. század közepéig.

A kézirat a többszerzős, folyton gyarapodó vegyes gyűjtemények klasszikus példája. Szerkezete rendezetlen, a szövegek helyenként szinte össze-vissza, lapszéleken, 90 fokkal elforgatva, egymás közé beszúrva találhatók. A többféle kézírás, a sokféle vonalvastagság és tintaszín mind arra utalnak, hogy a megnevezett években rendszeresen előkerült a könyv és gyakran írogattak bele, de soha nem készült módszeresen, a lakodalmi forgatókönyv funkcionális céljának alárendelve. Ezt támasztja alá az is, hogy sok szöveg kétszer-háromszor is szerepel a gyűjteményben. Ügy tűnik, hogy a többszöri lejegyzési időpont és a kötet vastagsága miatt maga a szerző sem látta át teljesen a kézirat tartalmát, szerkezetét. Inkább az a valószínű, hogy a vőfélyverseket a többi verses műfajjal együtt az ő személyes tudásának részeként kezelte, és a célja mindössze annyi volt, hogy leírja a fejben már nehezen tartható több száz szöveget.

A 165. oldalon található egy teljesen egyedi, a népi kéziratokra általában nem jellemző feljegyzés: egy tartalomjegyzék-szerű sorrend, egy saját beosztási, csoportosítási kísérlet.

1 Hívogató vers

2 Esküvőre hívó

3 Lánykérési

4 Papnál

5 Induló

6 Búcsúztató

7

8

9

10

Sajnos nincs befejezve, pedig jól látszik, hogy a verseket Ozsváth Bertalan hogyan csoportosította a saját szemlélete alapján. Ez egyúttal a lakodalom menetének és a vőfélyversek sorrendiségének egy autentikus forrását is jelenthetné.

A vaskos kézirat keletkezési időpontjait, szövegsorrendjét tekintve hat egységre osztható. Az I. rész Ozsváth Sándor verseinek másolása, vagy emlékezetből, esetleg diktálás alapján való lejegyzése. A II—III. rész Ozsváth Bertalan verseiből áll, és következetesen számozott forgatókönyvi szerkezetet követ. A versek azonban nem a la344 FÉNYES E. 1851.1. 68.

106