Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Kéziratos vőfélykönyvek - Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye (Kisgyőr, 1909-1911)
kodalom menete szerinti sorrendben, hanem asszociatív, tematikai struktúrában követik egymást. AIV. egység vegyes tartalmú, és a vőfélyverseket egy másik kéz utólag ceruzával sorszámozta végig. Az V-VI. részek a leginkább szerteágazó, rendezetlen és vegyes tartalmú szakaszok. A kéziratos könyvet a szerző olyan prózai szövegű leánykérő levél-sablonokkal zárja, amelyek a házasság előkészítésében, az udvarlásban, lánykérésben játszhattak szerepet. Ezek a szövegek két tanulságot hordoznak. Egyrészt rávilágítanak a vőfély házasságszerzésben betöltött szerepére, másrészt a szerelmes levél műfajának a paraszti környezetben való elterjedéséhez szolgáltatnak adatokat. Az sem kizárt, hogy a polgári szokásokat követő leveleket valójában soha nem használták Taktabájon, csupán a mintaadás-mintakövetés szándékával kerültek a vőfélykönyvbe. Ez összhangban van Keszeg Vilmosnak egy ide vonatkozó megállapításával, miszerint „A versek az eszményállítást kísérlik meg. A szociális kapcsolatok, az élet, a polgári (kispolgári) jómód kimerevített eszményét találjuk meg bennük. Ezek felvillantásával a hozzájuk való igazodásra ösztönzik az ifjakat.”345 A ponyvanyomtatványok közvetlen hatása ezen a kéziraton nem érezhető. A szövegeknek körülbelül a negyede olyan, hogy Ozsváth Bertalan feltehetően vásári füzetekből másolta azokat. Érdekes, hogy nem találunk egy vagy két domináns, meghatározó nyomtatott forrást: nyolc—kilencféle vőfélykönyvből is merített a szerző. Általános tendenciaként annyi figyelhető meg, hogy inkább a század második felében megjelenő, korban hozzája közelebb lévő kiadványokat használta, és nem a régről ráhagyományozott példányokból dolgozott. A gyűjteményben nincsenek olyan ciklusok, szövegcsoportok, amelyeknél egyértelmű lenne a ponyváról történő közvetlen másolás ténye. Inkább az a jellemző, hogy a kézirat vegyes és rendszerezetlen jellegéhez igazodik minden szöveg, és az egyébként összetartozó versek is szanaszét szóródnak a kéziratos átvétel, a másolás vagy az emlékezetből történő leírás során. A Taktabáji vöfélykönyv a maga vegyes tartalmával, ötletszerű szerkesztésmódjával a népi kéziratos könyvek egyik jellemző típusát képviseli. Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye (Kisgyőr, 1909-1911) A kisgyőri Bihari család a falunak több kiváló vőfélyt is adott a 19—20. század folyamán. A 2003-ban elhunyt Bihari Lajos (a kéziratos könyv szerzőjének egyik leszármazottja) egész életében használta a kéziratos szövegeket. 1959-ben Bodgál Ferenc a gyűjteményt kölcsönkérte és legépelte, így ez a másolat található a múzeum gyűjtemé345 KESZEG V. 1991. 72. Ehhez hasonlóan fogalmaz Kisbán Eszter is, a cukorfogyasztás divatjának a parasztlakodalomban való megjelenésével kapcsolatban: „A vőfélyversek, melyek a cukor jelenlétét kiemelték, egyúttal mintát, példát is állítottak.” KISBAN E. 1987. 259.
