Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Nyomatatás, kézirat, népi írásbeliség - Ponyvanyomtatványok - Országos terjesztésú füzetek
NYOMTATÁS, KÉZIRAT, NÉPI ÍRÁSBELISÉG Ponyvanyomtatványok244 A bevezetőben bemutatott forráscsoportok közül kettővel, a ponyvanyomtatványokkal és a primer kéziratokkal foglalkozunk részletesen, hogy a vőfélykönyvek és népi írásbeliség kapcsolatát megvizsgáljuk. Az elemzést a ponyvanyomtatványokkal kezdjük, mert azok a kéziratokra nemcsak tartalmi, de formai-szerkezeti szempontból is erőteljes hatást gyakoroltak. A vőfélyverses ponyvanyomtatványok itt következő történeti csoportosítása alapján a későbbiekben már egyszerűbben tudunk majd a típusjelzésekre (betűjelekre) hivatkozni. Országos terjesztésű füzetek A nyomtatott füzetek lakodalmi használatára vonatkozóan az egyik legkorábbi adat Edvi Illés Pál leírásából származik, aki 1827-ben így ír: „Azon beszédek és versek, mellyeket könyv nélkül mondanak.. .a’ leány-kéréskor, menyasszony’ elbútsuztatáskor (siratónak hívják), vagy a’ lakodalmi vendégség közben (ez az úgynevezett vőfélylevél) [...] A komáromi Könyvnyomtató-műhelyben kinyomtatva is olvashatni, ’s találhatni á köznép kezeiben.. .”245 A 19—20. században kevés olyan lakodalom-leírás született, amelyik ne tett volna említést a ponyvanyomtatványokról és azok paraszti használatáról. Dégh Linda szerint azért fontosak, mert „...majdnem két évszázadon keresztül irányították a nyomtatott szövegek a lakodalmat, szövegkönyvet adtak szervezőjének, a vőfélynek [...] a múlt század folyamán alig volt olyan vidéki nyomda, ahol vőfélykönyvet ki ne nyomtattak volna, vásári- és búcsúponyvákon ne árulták volna.”246 Tágabb összefüggéseiben láttatja a vőfélyverses ponyvafüzeteket Keszeg Vilmos, amikor a populáris olvasmányok sorában, a kalendárium, a hírvers (paraszti nevén história vagy krónika) és a biblia-imakönyv között helyezi el azokat. „A néphez szóló populáris kultúra másik műfaja a ponyva, más néven a népkönyv. Akárcsak a kalen244 A fejezet önálló tanulmányként is megjelent: TÓTH A. 2014b. 285-308. 245 EDVI Illés P. 1827. 5-6. 246 DÉGH L. 1950. 60-61. 73
