Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Tisztségviselők, a vőfély szerepe

Horváth István magyarózdi visszaemlékezése: „A lakodalmas közönség a búcsúztatóktól eltekintve nem is nagyon ügyelt a rigmusokra. Nem a szövegre, hanem arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire tudja vagy nem tudja azt a szónok.”232

Ezzel együtt is előfordult — bár a recens adatok szerint ritkán —, hogy olvasták a szövegeket. 1827-ben a gömöri lakodalomban a menyasszony búcsúztatása során az ékesszólóbbak közül egyvalaki elővett egy írást, mely mintegy két ívnyi parasztversekből állt, és megkezdte a búcsúztató felolvasását.233 Hasonló a 20. században a Palócföldön is adódhatott, ahol a vőfély kiválasztásának szempontja elsősorban a „jó fellépés, a szövegek, rigmusok ismerete, hogy fel ne süljön a násznép előtt, bár ritkábban előfordul az is, hogy olvassák a szöveget.”234

A verstudás mellett a daltudás, a széles énekes repertoár és a jó énekhang is fontos elvárás volt a vőfélyekkel szemben. Egyrészt illett elöl járniuk az éneklésben, nótázásbán; de a vőfélyversek egy része is énekelve hangzott el az archaikusabb gyakorlatú vidékeken.235 A Magyar Népzene Tára III/A kötetében 17 énekelt vőfélyvers található,236 illetve a lakodalmas dalok egy részében egyértelműen kimutatható a szavalt vőfélyversekkel való szoros kapcsolat, szövegszintű rokonság.237 A magyaróvári ponyvafüzet a következő tanácsokat adja a vőfélyeknek az énekléssel kapcsolatban: „A Rithmust végezvén, azonnal az utána következő Dalocskát, ha a Nótáját tudja (a melyek mind igen közönségesek) vagy ha tetszik, elénekelheti akár maga, akár más, aki megtanulná, hogy a Muzsikusoknak mindenkor légyen mit s újabbat húzni.”238 Mind a zenekarral való együttműködésre, mind a közönség interaktív részvételére szép példa a mezőcsáti tréfás vőfélyvetélkedés szövege. „Ha a kisvőfély egy-egy csattanóhoz ért, a cigányok tust húztak, a vendégek nevettek, egyik-másik legény, ember bele-beleki- áltott a beszédbe, hogy úgy van!, igaza van!”239

A lakodalom-leírások részletesen foglalkoznak a vőfélyek díszeivel, jelvényeivel. A 19. századra vonatkozóan ezeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy általánosan jellemző elemek: a feldíszített bot (vagy ennek megfelelő pálca, fokos, buzogány, esetleg zászló), a kendő, a szalag, a bokréta és a kézben tartott vagy vállon átvetett kulacs {korsó vagy borosüveg) illetve a kalács. A vőfélybot hatalomjelző funkciójú rituális tárgy,

232 HORVÁTH I. 1980. 148.

233 BALOGH S. 1827. 45.

234 BAKÓ F. 1989. 113.

235 TISOVSZKI Zs. 2004. 157

236 Lásd MNT III/A. 1955. 255, 256, 257, 414, 417, 423, 424, 437, 471, 481, 482, 583, 584, 585, 588, 589, 590. számú dallampéldáit.

237 Lásd MNT III/A. 1955. 291, 292, 293, 294, 681, 723, 724. számú dallampéldáit. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a vőfélykönyvekben soha nincs nótajelzés, ad nótám megjegyzés vagy kotta. Az énekelve előadott vőfélyversek létezése a néprajzi gyűjtésekből, és nem a kéziratos tradícióból igazolható.

238 Mennyegzői vígságra a’legeslegújabb Vőfélység... Magyaróvár, 1847. OSZK 270.195

239 Táboros Sándor: A mezőcsáti lakodalom (1860-1900). HÓM NA 2325. 62.

71

I