Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Tisztségviselők, a vőfély szerepe
A vőfélyek döntő többsége az egész Kárpát-medencében inkább abból a félhiva- tásos-parasztspecialista körből verbuválódott, akik valamilyen rokoni vagy baráti alapon történő felkérés mentén végezték munkájukat. Természetesen minden közösségben számon tartották a jó verselő és jó mulattató férfiakat, akik másodlagos tevékenységként számos lakodalmat kiszolgáltak, de felkérésük legtöbbször valamilyen valódi vagy szegről-végről felkutatott rokoni kapcsolat alapján történt. Ebben is megfigyelhető egyfajta kettősség: az irányítást valóban végző nagyvofély, fővöfély yagy öregvőfi gyakran hivatásos és pénzért dolgozik, míg a melléje rendelt kisvöfély a vőlegény egy fiatalabb rokona, nemritkán konkrétan megnevezett rokonsági fokban álló személy kellett, hogy legyen.213 Más modell szerint a kisvőfélyt a nagyvőfély választja ki és hozza magával, hogy tanulja a mesterséget. A tevékenység kapcsán többször említésre kerül a családon belüli öröklődés, az apáról-fiúra történő hagyományozódás kérdése. Ez a forma kétségtelenül az egyik lehetséges, de nem a legjellemzőbb típusa a tudás átadásának. A kéziratos könyvek kapcsán látni fogjuk, hogy a Kisgyöri kézirat és a Héti vöfélykönyv esetében beszélhetünk családon belül hagyományozódó versanyagról. Ezzel kapcsolatos, hogy a családból, rokonságból felkért vőfélyek esetében gyakran feltétel volt a családi állapot. Egyes vidékeken csak idősebb házasemberek lehettek nagyvőfélyek, de jellemzőbb volt a legények és a fiatal házas férfiak ilyen típusú szerepvállalása.214 A hivatásos vagy rokon vőfélyek kérdése szorosan összefügg tehát a vőfélyek számával. A versek között többes számban és egyes számban megfogalmazott szövegek, illetve párbeszédre épülő formák egyaránt vannak, ami egyértelműen a több vőfély szereplésére utal. Alapesetben a vőlegénynek van egy vőfélye, de az adatokból (és a szövegekből, ponyvái ábrázolásokból) úgy tűnik, hogy a 19. században legalább kettő minden lakodalomban szerepelt. A hívogatás általában többszereplős feladat, így a szövegekben is általános a többes szám használata. A szokáskör többi eleme, így például a kikérés-búcsúztatás versei, vagy a tálalóversek egyes számban szólalnak meg. Ezeknél a mozzanatoknál a második vőfély a párbeszédes szövegekben (oktató vita a házasságról, tréfás vetélkedés) kap szerepet. Szilágyi Miklós részletesen és jelentős adattömeg felvonultatásával foglalkozik a vőfélyek járandóságának kérdésével. Adataiból kiderül, hogy ezen a téren is a legkülönfélébb változatokkal találkozunk. Talán a legáltalánosabb megoldás, hogy a vőfély a tisztség ellátásáért cserébe a jelvényeket, kendőt, szalagot, bokrétát kapja meg, és mellé természetbeni juttatást (vacsora, bor, kalács, sütemény, egyéb étel) vagy némi aprópénzt. A menyasszonytánc bevételének százalékában kifejezett vagy egy összegben megadott konkrét bérrel természetesen csak a hivatásos vőfélyek esetében találkozunk.215 A másik szélsőség, amikor a vőfély számára anyagi terhet jelent a tiszt213 BAKÓ F. 1955. 358-359, DOBOSYL. 1989. 88. 214 MARKOS Gy. 2004. 180. 215 SZILÁGYI M. 2004. 327-347. 67
