Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Tisztségviselők, a vőfély szerepe
közösségek lokális kultúrájának függvényében többé-kevésbé hivatásszerűen végezték tevékenységüket. Valódi hivatásos vőfélyek a 19. században főleg Debrecenben működtek, ahol a 17. század óta van tudomásunk Nemes Vőfély Céh létezéséről.208 A céh 1650-től működött, az első szabályzatot, a Vőfélyek instrukcióját 1695-ből ismerjük. A hat pontból álló rendtartást 1696-ban öt újabb ponttal kiegészítették. Az instrukció részletesen szól a saját vezető választásáról, a vőfélyi fizetség mértékéről és módjáról, a helyes viselkedésről és a részegséget, illetlenséget megtorló szankciókról. 1863-ban a Társulattá átalakult céh új szabályzatot fogadott el. Ez is részletesen szabályozza a helyes viselkedési és magatartási formákat és a szolgálatért járó fizetséget.209 A 19. század végén a céh (1872-től ipartársulati formában) rendesen 20 tagból állt, és az 1890-es években még 16-18 taggal aktívan működött. A város tehetősebb cívis polgárai mindig közülük hívtak vőfélyt a lakodalmakba. Hivatalos formában 1894—1895-ben szüntette be működését. Az Egyetértés című debreceni lap 1900. október 5-i száma szerint az akkor elhunyt Bartha Dániel nagyvőfély volt az utolsó céhmester, akinek halálával megszűnt a társulat tevékenysége. Balogh István szerint azonban kötetlen formában még az első világháborúig létezett, és az utolsó céhbeli vőfély csak 1964-ben halt meg.210 Bartha Dániel (1820-1900) feltehetően erdélyi születésű volt, és iskolázott, latinul tudó deákként került Debrecenbe. Először Józsán lett tanító, de a józsai nép olyan hitvány fizetést adott neki, hogy elkeseredettségében egy éjjel megszökött a faluból. Műveltségét kihasználva versírásba fogott, és hamarosan a vőfélycéh mestereként találkozunk vele. Verseit saját maga szerezte, és minden lakodalomra igyekezett egyedi, személyre szabott összeállítást készíteni.211 (Ebben a versírási gyakorlatban a protestáns kollégiumi diákság 18. századi, konkrét személyekhez szóló lakodalmi köszöntőverseinek vagy halottbúcsúztatóinak a folytatása látható.) A céhbeli vőfélyekről tudjuk, hogy a lakodalom minden feladatát elvállalták, beleértve a papnál történő beiratkozás vagy a helyszín biztosítása körüli teendőket is. A polgári divatok hatását tükrözi, hogy az 1880-as években egyre kevesebb verset használtak, és mulattató szerepkörüket elbeszélésekkel, anekdotákkal fűszerezték.212 A céh fennállásának két és fél évszázada alatt mindvégig a városi tanáccsal (magisztrátussal) összhangban, a városvezetők elvárásainak figyelembe vételével szabályozta a tisztség tartalmi-funkcionális elemeit. Feltehető, hogy hatása messze túlmutatott Debrecen határain, és mintául szolgált az egész Alföld hivatásos vőfélyeinek működéséhez. 208 ZELIZY D. 1882. 283-287, ECSEDII. 1926. 98-100, BARTÓCZ J. 1979. 138-146, BÉRES A. 2009. 18-27. 209 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IX. 38. 1. cs. A Debreceni Vőfély Társaság iratai 1695-1872 (-1894). A forrást közli BÉRES A. 2009. 18-27. 210 BALOGH I. 1973. 272-273. 211 SZIKORAA. 1999. 91. 212 ZELIZY D. 1882. 283-287. 66
