Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Tisztségviselők, a vőfély szerepe
Ennek a jelenségnek a hátterében valószínűleg az egyház szabályozó törekvései állnak. Különösen a protestáns felekezetek törekedtek még a 19-20. század fordulóján is arra, hogy megpróbáljanak beleszólni a párválasztás kérdéseibe. Ennek két oka volt: az egyik a házasulandók életkorának a figyelembe vétele. Igyekeztek ugyanis megakadályozni a túl nagy korkülönbséggel kötött házasságokat, mert a gyermek- áldás elmaradása vagy éppen az árvák gondozásának terhe hátrányosan érintette a gyülekezeteket. Egy 1623-ban elfogadott szabályozás - mely elítélően szól a házasságközvetítő öregasszonyokról - így rendelkezik: „Mivel az egyenlőtlen korú házasságból igen gyakran nagy viszálykodások s perlekedések támadnak, midőn az eszem-iszomot kereső vén banyák és asszonyok a maguk gyomráért, csak hogy ők pompásan vendégeskedhessenek, össze nem illő személyeket házasságra erőltetnek, az Isten szolgái hallgatóikkal együtt azon igyekezzenek, hogy minden városban és faluban bizonyos jó hírű-nevű kérők mint násznagyok állíttassanak, kiknek közbenjárásával alkalmas és összeillő személyek adassanak össze.”204 A másik ok a vegyes házasságok elleni harc, a „lelkekért folytatott küzdelem” volt, a katolikusok által kért reverzális intézménye ugyanis még a 20. század második felében is megnehezítette a különböző felekezetűek egybekelését. Mezőcsáton a református és a katolikus egyház között kifejezett versengés volt, hogy egy-egy vegyes házasság esetében sikerül-e áttéríteni egyik vagy másik felet, vagy legalább megakadályozni a reverzális adását.205 A református egyház mindezeket figyelembe véve gyakran presbitereket bízott meg a házasságszerzéssel, akiknek egyébként is kiemelt szerep jutott a házassági ügyek kapcsán.206 A kéziratos vőfélykönyvek szerzőinek, Kisgyőr, Taktabáj, Alacska vőfélyeinek körében pedig biztosan ott voltak a helyi református gyülekezet vezetőségének, presbitériumának tagjai is. Az eddig elmondottak alapján is látható, hogy a vőfélyek szerepének, a tisztséggel együtt járó feladatköröknek a jellege és száma meglehetősen széles skálán mozgott. Mind térben (a lakodalom menetének táji és etnikai változatainak mentén), mind időben (a változások folyamatának mentén), mind társadalmilag (az anyagi lehetőségek és a presztízs tekintetében) megragadhatók azok a különbségek, amelyek vőfély és vőfély között megmutatkoznak a 19. században. Feltehetően ennek a következménye, hogy a szokásleírásokban egyaránt találkozunk alkalmi, rokoni-baráti alapon felkért, félhivatásos és hivatásos vőfélyekkel egyaránt. Szilágyi Miklós megállapítása szerint egyik forma sem kizárólagos, de jellemző az, hogy teljesen hivatásos vőfélyekről csak a nagyobb alföldi mezővárosokból vannak adataink.207 Ha ezt a gondolatmenetet ösz- szevetjük a népi írásbeliség kapcsán felmerülő specialista-szerepkörrel, akkor a vőfélyek személyében olyan parasztspecialistákat kell látnunk, akik a falusi-mezővárosi 204 Idézi és kommentálja BÁRTH D. 2005. 56. Kiemelés tőlem. 205 Táboros Sándor; A mezöcsáti lakodalom (1860-1900). HÓM NA 2325. 41-43. 206 BÁRTH D. 2005. 56. 207 SZILÁGYI M. 2004. 341. 65 1
