Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Forgatókönyv
zonyos köztes fázisai.158 De lehetnek évtizedeken át stabilan gyakorolt lokális variánsok is, sőt az is előfordulhat, hogy egyedi változatok ezek, melyeket a kutatás éppen az adott formában rögzített. (Anélkül, hogy a szokáselemek és a forgatókönyv hátterére, miértjére fény derülne.) Az általam elemzett leírások közül a két háznál rendezett alaptípusba tartozott 16 lakodalom. Ez az összes vizsgált adatnak több mint a fele, és körülbelül egyenlő eloszlásban fordulnak elő a Kárpát-medence teljes területéről. Egyetlen érdekesség, hogy nincs közöttük egyetlen nemzetiségi szokásleírás sem; bár ez nyilván nem jelenti azt, hogy a két háznál tartott lagzi magyar etnikus specifikum lenne. Az egy háznál rendezett alaptípusba sorolható 7 lakodalom, mind a négy nagytájról 1-1 magyar, továbbá három nemzetiségi (sokac, horvát és német) szokásleírás. Az átmeneti formák közé tartozó 5 lakodalom közül egy erdélyi magyar, egy délszláv, és három szlovák. A C típus, amikor a vőlegény násznépe az idő egy részét egy harmadik helyszínen, jellemzően a kocsmában tölti, csak a szlovák etnikum kapcsán fordul elő a leírásokban. Az A és B típusok egyes elemei pedig szinte valamennyi forgatókönyvben megjelennek, tehát az ismertetett alaptípusok tiszta formában nem, hanem gyakorlatilag csak változataikban léteztek a 19. században. Az átmeneti formák, illetve az egymás mellett élő különböző alapsémák kapcsán érdemes néhány adattal rávilágítanunk a szokáskör szerveződésének, alakulásának mögöttes mozgatórugóira. Török Károly 1864-es alföldi leírásából például az tűnik ki, hogy a lakodalom forgatókönyve lényegében a házasulandó felek családjai közötti megegyezés, egyedi esetenként megváltoztatható döntés kérdése. „Az esküvő végeztével, mely a szokásos szertartások közt megy végbe, a menyasszonyt, ha abban egyeztek meg, egyenest a lakodalmas házhoz viszik, ez azonban ritkán esik így; a szülők még egyszer látni óhajtják magzatukat lányfövel, azért esküvő után a menyasszonyt a vőfély ismét hazakíséri.. ,”159 Ugyanebben a leírásban feltűnik egy aranyat érő adat a változás folyamatának finom részleteivel kapcsolatban. A délutáni kikérés után a menyasszony násznépe marad a helyén és külön mulat, de egy kisebb csoport, a kdlldtósok átkísérik a menyasszonyt a lakodalmas (vőlegényes) házhoz. Okét azért hívják így, mert korábban erre a mozzanatra csak másnap, egy utóvendégség (kárlátó) keretében kerülhetett sor. Az 1860-as években éppen átalakulás közben volt a szokás: a terminológia még a régi forma emlékét őrzi, de a gyakorlat már az egy háznál tartandó egyszerűbb lakodalom felé való elmozdulásra utal .160 Szintén ebbe az irányba mutat az egri és a mezőkövesdi szokáskör változása. A két háznál tartott lagzi B-vel jelölt átmeneti altípusa (mely talán valamennyi korabeli for158 Ezt a folyamatot mutatja be érzékletesen Jung Károly a 20. századból. „Csak hosszas töprengés, szakirodalmi búvárlat és elemzés után vált megállapíthatóvá, hogy a lakodalomnak Gomboson tulajdonképpen nem egy, hanem több modellje is leírható. Ezekben a modellekben helyenként átfedések mutatkoznak, de végül is világosan megkülönböztethetők egymástól.” JUNG K. 1978. 104. 159 RÉSŐ EnselS. 2000. 51. 160 RÉSÓ Ensel S. 2000. 52. 51 T
