Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szokáskeret (A lakodalom forgatókönyve és tisztségviselői a 19. században) - Forgatókönyv

érvényességének feltétele a kézfogó-jegyváltás szokása, illetve a kikéréstől a befogadá­sig terjedő átmeneti rítus megfelelő lebonyolítása volt.157 A két háznál rendezett lakodalom a 19. század legjellemzőbb alaptípusa volt, mégpedig leggyakrabban kétnapos formában. Ugyanakkor — a lakodalom egy-két- háromnapos változataihoz hasonlóan — a helyszínek számában és az ehhez igazított forgatókönyvben is több típus létezett egymás mellett, egymással párhuzamosan a Kárpát-medencében. A két háznál rendezett lakodalomnál egyszerűbb módon, keve­sebb szertartásos utcai vonulással (és ezáltal természetesen a nyilvánosság egyre csök­kenő szerepével) kerül megrendezésre az egy háznál tartott típus. A számtalan helyi változat mögött húzódó közös alapséma a reggeli gyülekezéssel kezdődik, általában mindkét háznál külön-külön. A legényes háznál indulnak az események a vőlegény búcsúztatásával, majd a násznép átvonul a menyasszonyos házhoz. Itt rögtön megtör­ténik a menyasszony kikérése és végleges elbúcsúztatása, és a két násznép egyesülve vonul a templomi esküvőre. Az esketés után együtt maradva, egy menetben vonulnak a vőlegényes házhoz, ahol megtörténnek a befogadó rítusok, és a két násznép egy helyszínen, közösen üli meg a lakodalmat. A két alaptípus (a két násznép szempontjából: teljesen külön vagy teljesen együtt rendezett szokáskör) között több átmeneti forma is létezik. A) A két násznép külön gyülekezik, és külön vonul a templomba. Az esküvő után külön mennek haza, majd a délutáni menyasszonykikérés, kiadás és búcsúztatás után a két násznép együtt vonul át a vőlegényes házhoz. Ebben az esetben a menyasszonyos háznál az ebéddel és a kikéréssel zárul a vendéglátás, és a másnapi hérész is elmarad (vagy más formában valósul meg). Az éjfél körüli szokásokban már együtt vesznek részt. B) A két násznép külön gyülekezik, és reggel a vőlegény násznépe (vagy küldöttsé­ge) a lányos háznál kikéri a menyasszonyt egy rövidebb formában, csak az esküvőre. Történhet egy kisebb jelentőségű búcsúztatás is. A templomba együtt vonulnak fel, és az esküvő után a két násznép külön vonul haza. Délután következik az igazi, három­szori és akadályokkal nehezített kikérés, a sírással együtt járó végleges búcsúztatás, majd a menyasszony átvitele a legényes házhoz. A folytatás ebben az esetben is történ­het még kétféle módon, vagyis a menyasszony násznépe még maradhat külön, vagy vonulhat a vőlegénnyel együtt is. C) A templomi esküvő után a menyasszony násznépe a lányos házhoz megy, a vőlegény pedig egy harmadik helyszínen (kocsmában, vendéglőben) tölti a délutánt. A menyasszony kikérésére, búcsúztatására és átvitelére este, már sötétben kerül sor, és a két násznép a vőlegényes háznál együtt lakja el a menyegzőt. Ezek az átmeneti formák lehetnek a szokás változásának jelző állomásai, vagyis az egyikből a másikba történő átmenet (jellemzően az egyszerűsödés) folyamatának bi­157 TÁRKÁNY Szűcs E. 1981. 377-386, BÁRTH D. 2005. 45-90, BAKÓ F. 1987. 136-137, SZABÓ András P. 2010. 1028. 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom