Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Bevezető - Kutatástörténet
iknak. így történhetett, hogy a múlt századi búcsúztatók még az 50-es években is elhangzottak, sőt, az egyik násznagy a vegyesházasságok elterjedésével magyarra is lefordította, s mondta el őket.”103 A szlovák folklorisztika is foglalkozik vőfély- és násznagyversek publikálásával és elemzésével. Viszonylag nagyszámú, jellemzően a 20. századi gyűjtésekből származó (és adattári anyagokból előszedett) szöveget közöl két gyűjteményük is a ’90-es években.104 Megközelítésükre és fogalomhasználatukra jellemző, hogy a vőfélyverseket a népi vallásosságot is magában foglaló szellemi kultúra (duchovná kultúra) részeként értelmezik. Ennek megfelelően nagy hangsúlyt kapnak a lakodalmi szövegek vallási és biblikus vonatkozásaival kapcsolatos kutatások.105 A 19. században szlovák nyelven is jelentek meg ponyvanyomtatványok, melyek részben a magyar változatok tükörfordításai, részben önálló szerzemények voltak.106 A lengyel népi kultúrában a lakodalmi tisztségviselők számos különböző elnevezése ismert. Ez annak is köszönhető, hogy a nagy kiterjedésű, földrajzi-etnikai értelemben egyaránt erősen tagolt lengyel nyelvterület 18-19. században különböző impériumok fennhatósága alá tartozott. A legáltalánosabbnak tekinthető a starosta, illetve a starosta weselny elnevezés, amely a szakirodalomban is leggyakrabban használatos. Emellett Mazóviában az archaikusabb dziewosleb és a modernebb swat, Lublin vidékén a marszalek, Podláziában a raj vagy rajek, Rzeszów környékén a zyrzec megnevezéseket rögzítette a lengyel kutatás.107 A hozzánk legközelebb fekvő területeken, a Kárpátok északi előterében fekvő Nowy S^cz környéki tájakon a szlovákkal leginkább rokonítható starszy druzba kifejezés ismeretes. Ezt tovább árnyalja az a sajátos terminológia, amely megkülönböztette egymástól a lányos család rokonságból kikerülő, azaz adott vagy saját vőfélyét gdanski vagy swojskí), illetve a vőlegényes ház pénzért felfogadott ún. „vettvőfélyét” (branski). A lengyel lakodalmi tisztségviselők funkciói és teendői a násznagy és a vőfély feladatkörének erőteljes keveredését és időbeli változását mutatják. A tridenti zsinat határozatait (1563) megelőző időben a starosta weselny volt a pap nélküli esküvőkön a házasságkötés-vezető. Ez az ünnepélyes ceremóniamesteri feladatkör később a kézfogó Irekowiny) népszokásának keretében élt tovább. A 19. században már előtérbe 103 KRUPA A. 1983. 247. 104 FEGLOVÁ, V.-LESÍÁK, M. 1995, LESCÁK, M. 1996. 105 VANOVlCOVÁ, Z. 2006. 165-181. 106 Powinnosti druzbow, alebo zwácowpri swadbdch. Rózsa K. Budapest, 1897. OSZK PNy. 4221. Powinnosti starejssich a druzbow pri oddáwkach a swadbdch. Rózsa K. Budapest, 1901. OSZK PNy. 4222. Dudás (Mihály) Michal: Povinnosti a reci druzbovi na svatbdch. Budapest, 1922. OSZK PNy. 4753. A szlovák vőfélyekre vonatkozóan lásd még MÁRKUS M. 1983. 235-239, SLOVÁK A. 2004. 189-201. A tisztségviselők elnevezéseire {swat, starosta) és szerepére vonatkozóan további nyugati szláv (cseh, morva, lengyel, illetve ruszin, hucul) példákat hoz BÖDI E. 1983. 287-300. 107 OGRODOWSKA, B. 2001. 36
