Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Bevezető - Kutatástörténet
szerzője vagy nincs, s függetlenül attól is, hogy az alkotás mely stílusrétegbe tartozik.” Definíciója Stoll Béla irodalomtörténeti szemléletének nyomán keletkezett, amely a hivatásos magas művészet (irodalom) alatti, de a folklór zárt rendszeréhez sem tartozó átmeneti, közvetítő kategóriaként határozza meg a közköltészetet.90 Meghatározó jelentőségű ebben a kutatási irányban az angol szakirodalom popular poetry fogalmának használata, abban az értelemben, ahogyan azt Peter Dronke alkalmazta a középkori latin költészetből kialakuló európai szerelmi líra egyik fajtájára.91 Ennek értelmében a közköltészet nem a nép alkotása, de a népnek szól. Szerzője lehet ismert vagy ismeretlen, de mindenképpen olyan laza a kapcsolata művével, hogy azt bárki szabadon használhatja, variálhatja, továbbadhatja, mégpedig társadalmi rétegek és osztályok közötti különbségtétel nélkül. „A közköltészet anyanyelvű, legnagyobb része meghatározott alkalomhoz és/vagy funkcióhoz kapcsolódik, nem tartalmaz egyéni fikciót, legalábbis az alkalom és a funkció sokkal inkább meghatározza, mint az egyéni, költői invenció. Mind a névvel ismert szerzőktől származó, mind az anonim szövegek szájhagyományban és írott formákban is (kéziratos másolatok, illetőleg olcsó nyomtatványok útján) terjedtek és variálódtak.”92 Ezt a meghatározás érvényes a 19. századi vőfélyversekre is, amelyek a 16—18. századi közköltészet egyik továbbélésének, történeti folytatásának tekinthetők. A közköltészet átmeneti és közvetítő jellegének magyarázatára megalkotott modell szakít a mereven szétválasztott, kétpólusú (elit/népi) kultúráról szóló elméletekkel.93 Helyette hangsúlyozza, hogy az európai társadalmi elit évszázadokon keresztül ismerője, sőt aktív résztvevője volt a népi kultúrának, illetve kiemeli egy széles közvetítő réteg kulturális szerepének fontosságát. Ennek nyomán az „U-alakú közlekedőedény” modellje annyit jelent, hogy az elit kultúrából (irodalom) a népi kultúrába (folklór) egy közvetítő rétegen (közköltészet) keresztül történt a javak (műfajok, szövegek, szü- zsék, motívumok, versformák stb.) folyamatos oda-vissza áramlása.94 Témánk szempontjából ez az elméleti megfontolás annyit jelent, hogy egyrészt vizsgálnunk kell a kéziratos vőfélykönyvek és a vőfélyversek mögött rejtőző szerzők, másolók, hivatásos- félhivatásos vőfélyek társadalmi helyzetét és műveltségi viszonyait; másrészt figyelembe kell vennünk azokat a deákos-literátus poétikai eszközöket, stílusjegyeket és témákat, amelyek a népköltészettől megkülönböztetik és a közköltészet felé közelítik a vőfélyverseket. 90 STOLL B. 1958. 91 DRONKE, P. 1965. 1. 92 KÜLLŐS I. 2004a. 15. 93 BURKE, P. 1991. A további ide vonatkozó szakirodalmat bőségesen idézi az RMKT XVIII/4. 2000. 23, illetve KÜLLŐS 2004a. 19. 94 RMKT XVIII/4. 2000. 23-25, KÜLLŐS 2004a. 19-21. 33
