Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Bevezető - Kutatástörténet

5. Az eddigiektől különböző, inkább etnográfiai jellegű kutatási irány az anyagi kultúra története és a javak fogyasztásának históriája. Itt elsősorban a népi táplálkozás történeti változásainak vizsgálatát kell megemlítenünk, mert ennek a szakterületnek az irodalmában gyakran kiaknázott forrás a minket is érdeklő vőfélykönyv és a vőfélyvers. Ennek a kutatási iránynak az a megfontolás áll a hátterében, hogy a lakodalmak költészetében fellelhető étel- és italköszöntő rigmusok, tálalóversek fontos adatokat szolgáltatnak a 18-19. századi lakodalmi étrendre és általában az ünnepi táplálkozásra vonatkozóan. Az első, módszertanilag is iránymutató tanulmány ezen a téren Schram Ferenc szakácskönyv-elemzése volt, amelyben konkrét eredményeket még nem, inkább csak utalásokat találunk a vőfélykönyvek ilyen típusú kiaknázásának szükségességére.85 Igazán módszeresen Kisbán Eszter tanulmányai képviselik a kutatásnak ezt az irányát. Dolgozataiban a vőfélyvers inkább forrása és eszköze, nem pedig tárgya a vizsgálódásnak - bár kétségtelen, hogy filológiai és műfajtörténeti szempontból is jelentős eredményei vannak az ide vonatkozó tanulmányoknak (pl. a ponyvanyomtatványok története, a fogásnóta és tálalóvers kapcsolata, valamint a vőfélykönyvek tálalóverseinek összehasonlító elemzése területén).86

Kisbán Eszter megállapítása szerint a vőfélykönyvek tálalóversei (megfogalmazásában a lakomarendező versfüzérek, mely kifejezéssel egyértelműen a nemesi lakomák és lakodalmak ételköszöntő rigmusaira, illetve zenés fogásnótáira utal) magyar specifikumnak tekinthetők, Burgenlandtól nyugatra ismeretlenek. Kisbán Eszter az 1793—1871 közötti időszakkal foglalkozott behatóan; ennek a korszaknak mind az előzményeit, mind a 20. századi kifutását érdemes volna vizsgálni ugyanebből az aspektusból.87 Kisbán Eszter nyomán a népi táplálkozás hasonló szemléletű és azonos forráscsoportot felhasználó kutatásának vannak követői, és egyes ételtípusok tekintetében a közelmúltban feltárt újabb eredményei.88

6. A 16-18. századi közköltészet kutatásának szemléletével közelíti meg a témát Küllős Imola.89 „A közköltészet olyan általánosan ismert, tömeges terjesztésű verses művek variánsokban létező halmaza, melyet egy adott közösség (társadalmi hovatartozásától függetlenül) használ; tekintet nélkül arra, hogy e műveknek van-e ismert

85 SCHRAM F. 1964. 578-598.

86 KISBÁN E. 1987. 239-264, 1993. 81-106.

87 A 20. századi anyag tekintetében megjegyzendő, hogy a napjainkban is megjelenő újabbnál újabb vőfélyversek révén a téma további kutatásra érdemes. Metaforaszerű megnyilvánulása a változás folyamatának az 1980-as évek márkabeköszöntő vőfélyverse, mely a szénsavas üdítőitalok terjedésére utal. ZSÓTÉR G. 1987.

88 MÉSZÁROS M. 2006. 323-334. A lakodalmi étrend változásairól Északkelet-Magyarország vonatkozásában lásd BÁTI A. 2004. 125-143.

89 KÜLLŐS I. 2004a. A közköltészeti kutatásokból emellett elsősorban Csörsz Rumen István műveit tekintettük követendőnek. Ezek bibliográfiája megtalálható: CSÖRSZ Rumen I. 2009. 196-198.

32