Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Példatár - Vőfélyrigmusok - Búcsúztatók (49-54.)

31. Mostoha lányod most hát engedelmet kér, Tudom, hogy aki kér, az bocsánatot nyér. Mert tudom, hogy vagyon benned anyai vér, Mostoha lányodért buzog benned a vér.

32. Kívánom, azt Isten maga szent áldását, Szállítsa rád, mint bő víz áradását,

Hogy mikor eléred éltednek folyását,

Adja meg telkednek örökös szállását!

Nagyatyától vagy nagyanyától

33. Jaj, a két öreget majd el is felejtem, Nagyatyám, nagyanyám, jó hogy észrevettem. De már én rajtatok áldásom tetézem, Hozzátok tévendő szavam így intézem:

34. O, kedves nagyatyám, dicsőséges pár, Mindkettőtöket szívem együvé zár.

Amíg testetekből élesztő pára jár,

Jöjjön éltetekre víg tél, tavasz és nyár!

35. Násznagy, sok szép kívánságát,

Köszönöm értem tett sok fáradságát.

Tovább víg mulatást, kellő vigasságot,

E sereghez mutatok nyájasságot.

36. Nyoszolyóasszonyom, nyoszolyóleányom, Fáradságotokért kívánom, Jézusom Drága sebeiből értem kifolyt vére Légyen lelketeknek váltsága és bére.

37. Kik alsó és felső szomszédim voltatok, Szomorúságomban kik vigasztaltatok, Invitációmnak most is helyt adtatok,

Bővítse az Isten áldását rajtatok!

38. Édes szép hajlékom, mindjárt ide hagylak,

A Jóisten tudja, téged mikor látlak.

Kész vagyok elmenni, nem sokat siratlak,

O, hogy hagyjalak, keservesen szánlak!

306