Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Változatképződés, terjedés
vagy szóbeli) keletkezésének és terjedésének lehetőségével. Az első esetben a számomra eddig ismeretlen, lappangó ponyvanyomtatványok feltétlen nagy példányszámú és országos terjesztésű füzetek kell, hogy legyenek — hiszen csak így kapunk logikus magyarázatot az egymástól térben és időben egyaránt távol eső változatok keletkezésére. Ez az eshetőség a közgyűjteményi ponyvaanyag ismeretében nem túl valószínű. Ugyanennek a feltételezett lehetőségnek egy másik olvasata szerint elképzelhető, hogy nem a szokásos ponyván, hanem más nyomtatott szövegtípuson keresztül (pl. kalendárium, újság) is terjedhettek széles körben a vőfélyversek. Evvel kapcsolatos konkrét vizsgálataim nincsenek, tehát mindenképpen fel kell tárni az egyéb szóba jöhető, esetleges közös forrásként szolgáló nyomdai termékek széles palettáját. A második esetben viszont érdemes átgondolnunk a vőfélyversek keletkezéséről és terjedéséről alkotott folklorisztikai álláspontot. A ponyváról történő másolás és az onnan származó anyag variálgatása, újraalkotása egy egyirányú és viszonylag merev modell, amely nem számol sem a kéziratból ponyvára történő vándorlással, sem a kéziratok közötti közvetlen kapcsolatok lehetőségével. Ezzel szemben nem kizárható, hogy a vőfélyversek keletkezése és alkotásmódja egy közköltészeti modellhez hasonlóan alakul. Létezik egy sokféle forrásból táplálkozó, alapvetően a 18. századi közköltészet lakodalmi műfajain alapuló szöveghagyomány, amely rendkívüli mennyiségű szöveget termel. Ezek egy jelentős része invariáns, más része azonban erőteljesen variábilis és a folklóralkotásokhoz hasonlóan változatokban él. A különböző változatok körülbelül egyforma eséllyel élhetnek a vőfélyversek mindhárom hordozó közegében: a szóbeliségben, a kéziratos írásbeliségben és a nyomtatott írásbeliségben. A változatok létrejöttének egyik oka éppen a háromféle közegben történő állandó oda-vissza áramlás.787 A szövegek létrejöttének és terjedésének a közege lehet mindhárom, sőt lényegében közömbös a kéziratos vagy nyomtatott megjelenés elsőbbsége. A 19. század folyamán a nyomtatott forrásokban történő keletkezés és az onnan való szétáramlás egyre erősebb, ahogyan a paraszti polgárosulás folyamatával párhuzamosan az írás-olvasás és a könyvhasználat egyre szélesebb körben terjed a falusi-mezővárosi parasztság körében. 3. ábra. A 19■ századi vőfélyversek terjedésének kétféle modellje 787 Liszka József találóan így fogalmaz: „Paraszti írásbeliség: a szájhagyománytól az írásbeliségig és vissza?” LISZKA J. 2013. 165. 250
