Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Változatképződés, terjedés
Változatképződés, terjedés A bevezetőben vázolt lehetséges megközelítések és kutatási irányok között több olyan is említésre került, amelyekben a vőfélyversek folklór- vagy nem-folklór mivolta került előtérbe. Ezek a megközelítések elsősorban az írásbeliség, az egyénhez köthető szerzőség, az individuális előadásmód és a népköltészettől idegen esztétikai-stilisztikai elemek okán szokták a vőfélyverseket a folklórműfajok zárt rendszerén kívül tárgyalni. Kevéssé foglalkozatta azonban az eddigi kutatást a folklór egyik alapvető sajátossága, a változatok meglétének és jellegzetességeinek a kérdése. Minden egyes folklóralkotás változatokban él, a változatok nélküli (Ortutay Gyula megfogalmazása szerint invariáns) jelenség nem folklór jellegű.733 A változatképződés módja, mikéntje, a variánsok létrejöttének genezise és annak tipológiája a folklór különböző területein más és más. A variálódás a népköltészet különböző műfajaiban eltérő mértékben van jelen, mégis alapvetően meghatározza azok belső struktúráját és általában a műfajokon belüli csoportosítási-rendszerezési törekvéseket.734 Voigt Vilmos meghatározása szerint „a variálódás a művészi alkotófolyamat jelensége, egy szóval alkotásforma. A variáns pedig ennek eredménye, a művészi alkotás egyik megjelenési formája, egyetlen szóval létforma.”735 Ezek a megállapítások azt jelentik, hogy a vőfélyversek variálódásának vizsgálata közelebb vihet bennünket a műfaj folklorikus jellegének pontosabb körülhatárolásához és a más folklórműfajokkal szemben meglévő különbségek és hasonlóságok kimutatásához. Első közelítésben szembetűnő az a tény, hogy a vőfélyversek egy jelentős része egyedi szöveg, a fentiek értelmében invariáns, tehát szövegszinten is egyezést mutató változatai nincsenek. Az általam vizsgált anyagban a 364 szövegcsaládnak majdnem pontosan a fele, 181 szövegcsalád egyetlen szövegből áll, sem ponyvái nyomtatott, sem kéziratos variánsai nincsenek. (Pontosabb, ha úgy fogalmazunk: az összehasonlító vizsgálatba bevont források között nem találhatók, de a további kutatások során később még előkerülhetnek.) Ezen szövegek esetében a szövegcsalád kifejezés sem érvényes, hiszen egytagú „családokat” alkotnak, és csupán azért ragaszkodom ennek a terminusnak következetes alkalmazásához, mert a beosztás és csoportosítás egységessége ezt megkívánja. Ez a körülbelül 50%-os arány már elég nagy ahhoz, hogy kijelenthessük: a vőfélyvers műfaja a variálódás szempontjából kettős természetű, mert szövegeinek egy része egyáltalán nem alkot változatokat, csupán egyedi szövegként szerepel a kéziratos vagy nyomtatott gyűjteményekben.736 733 ORTUTAY Gy. 1959. 195-238, PÉTER L. 1965. 120-125, VOIGT V. 1982. 473. 734 VARGYAS L. 1988. 428-443. 735 VOIGT V. 1972.211. 736 A vőfélyversek ilyetén kettőssége megfelel a 18. századi közköltészet két legfőbb poétikai jellemzőjének. Csörsz Rumen István ide vonatkozó definícióival élve a több változattal rendelkező, folklorisztikai értelemben valóban variánsnak tekinthető szövegek a variogenezis elve 231
