Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Változatképződés, terjedés
A kutatásomban szereplő szövegcsaládok összesen 512 variánsa (illetve egyedi szövege) között körülbelül 190-hez találtam változatokat, sok esetben mindössze egyet vagy kettőt, de nem ritkán nyolcat-tízet, vagy tíznél is többet. (Ebben a fejezetben azért vagyok kénytelen csak megközelítő pontosságú és inkább csak nagyságrendi orientációt érzékeltető számadatokat használni, mert a vándorstrófák sokasága és az egymással sokféleképpen kontaminálódó strófaláncok szinte végteleníthető változatképző hatása miatt rendkívül nehéz a variáns fogalmának számszerű lehatárolása.) A változatokkal rendelkező szövegeknek a döntő többsége, körülbelül a háromnegyede (150 szöveg) ponyvanyomtatványokkal hozható összefüggésbe. Ezek esetében bizonyos, hogy vagy közvetlenül a nyomtatott forrásból másolták ki, tanulták meg a vőfélyek a verseket; vagy a széles körű és látszólag táji jellegzetességeket mutató helyi kéziratos elterjedés hátterében országos vagy regionális terjesztésű ponyvafüzetek szövegei húzódnak. Emellett azonban nem elhanyagolható az a szöveganyag (mintegy 40 szövegcsalád), amelyeknek a változatai eddig csak kéziratos forrásokból kerültek elő, és a közvetítésben-elterjesztésben kétségtelenül nagy szerepet játszó nyomtatott füzetekből egyelőre nem ismerjük a variánsaikat. Ezekből az adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a vőfélyversek esetében a változatképződés kérdése szoros összefüggésben van a terjedés és az átadás-átvétel technikai típusú problematikájával. A vőfélyversek „hordozó felülete”, változatképző közege háromféle lehet: szóbeliség, kéziratos írásbeliség, nyomtatott írásbeliség. A változatok létrejöttét nyilvánvalóan generálja az a többirányú folyamat, ahogyan a szövegek a különböző hordozó felületek között áramlanak. A ponyváról történő másolás, az egyik kéziratból a másik kéziratba történő másolás, a szóban elhangzó vers megjegyzése és emlékezetből történő leírása, a korábban megtanult, fejben tartott és sokszor elszavalt szövegek későbbi időpontban való lejegyzése mind magukban hordozzák a változatok kialakulásának a lehetőségét, sőt szükségszerűségét. Ebben az értelemben a vőfélyversek szövegváltozatai minimálisan is kétféle minőségi kategóriába sorolhatók. Vannak olyan egyszerű, technikai típusú variánsok, amelyeknél a másolás, lejegyzés során keletkező apró hibák, elírások, félrehallások, szövegromlások, vagy éppenséggel a szándékolt aktualizálás, például a nevek kicserélése okán jön létre eltérő szövegváltozat. Ezen túl azonban vannak olyan valódi variánsok is, amelyeknél a tudatos szerzői belenyúlás, egymással összetartozó versszakok szétválasztása, különböző eredetű strófaláncok összeillesztése, sorok és sorpárok kicserélése, vándorstrófák összekapcsolása, egyéni versszakok hozzátoldása, rímhelyzetben lévő szavak megváltoztatása, adott funkciójú szöveg más kontextusban történő használata okozza a változatok létrejöttét. A változatképződés elemzése során mindezeket a szempontokat figyelembe véve az alábbi kategóriákat különböztethetjük meg, a nagyobb szövegegységektől a kisebbek felé haladva: alapján jönnek létre. Azonban a folklorisztikai értelemben invariánsként leírható szövegek sem egyediek, mert a szövegek közötti topikus-tematikus összefüggések hálózatában, a topogenezis elve alapján születő változatnak tekinthetők. CSÖRSZ Rumen I. 2009. 31-33. 232
