Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Verselés
csoportrím egyúttal egyben is tartja a strófákat, és az ilyen típusú versszakok stabilabbak a könnyen sorpárokra hulló páros ríműekkel szemben. A páros rímek gyakoriságának poétikatörténeti előképei a 16—18. századi magyar költészetben gyökerezhetnek. A Szentsei-daloskönyvben (1704) a korszak átlagához képest igen magas a kétsoros strófák aránya. Valószínű, hogy a magyar költészet már a 16. században magáévá tette a kétsoros strófák eszményét, amely a később uralkodóvá vált négysorosok mellett mindvégig jelen volt és a közköltészet versformáira is erős hatást gyakorolt.718 719 A vőfélyversek esetében nem a ritmikai vagy tartalmi szempontok, hanem a rímelés milyensége határozza meg a strófák szerkezetét is. A legelterjedtebb és általánosnak mondható a négysoros strófa, amely azonban olykor három- vagy ötsorossá alakul a folklorizálódás, változatképződés, terjedés során. A háromsoros, ötsoros versszakok előfordulása szórványos, esetleges. A legnagyobb valószínűség szerint ezek nem önálló versformák (például a négy- és háromsoros szakaszokat tartalmazó szonettforma) töredékes maradványai, sokkal inkább a szövegromlás különböző jelenségein keresztülment egykori négysorosok átalakult variánsai. Ezekben minden esetben csoportrímet találunk még akkor is, ha a háromsoros szakaszok egyébként páros rímű szövegben találhatók (lásd a 85. sz.). Érdekes forma az alábbi, három-kettő-négy sorszerkezetű tálalóvers, amelynek összefüggően lejegyzett szövegét a rímelés alapján én bontottam strófákra. 3. 4. 1. 2. Páros élteteknek ma hasadt hajnala, Az Úrnak áldása terjedjen ezen párra, Mint harmatnak nyárban égből lehullása. Sok számos esztendőt éljen ez jeles pár, Vígan folyjon rajta tél, tavasz, ősz és nyár, Meg ne szomorítsa búbánat, veszély, kárF19 *** Mi légyen az kenyér, Krisztus ezt kérdezte, Bizony ez nem egyéb, hanem az ő testje, Még az végvacsorán ő ezt elvégezte. Mi ezen kenyeret tehát megböcsüljük, Mint Krisztus testjit, úgy magunkhoz vegyük! 718 SZIGETI Cs. 2005. 17, CSÖRSZ Rumen I. 2009. 55. 719 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [85.] 225
