Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis - Antik mitológiai elemek
Ezekben a szövegekben azok az állandósult szókapcsolatként megjelenő frázisok érdemelnek külön figyelmet, amelyek nyilvánvalóan nem az antik mitológiából származnak, hanem annak folklorizálódása, popularizálódása révén alakultak ki és épültek be a vőfélyversekbe. Közülük a Vénusz kertje szókapcsolat abból a tradícióból ered, hogy Vénuszt a kertek és a virágok, a tavasz istennőjeként is tisztelték. A szövegben a Flórával való összekapcsolás is a virág és a kert-szimbolika alapján történik. (A szerelem és a virágoskert összefüggő motívumrendszere révén akár az európai lírai szöveghagyomány részeként is értelmezhetjük ezt a vőfélyverset.) A menyasszonyfektetés kapcsán elmondott versben szereplő Vénusz marsa feltehetően egy hangszeres dallam lehetett, amelyet a helyi hagyomány szerint mindig ilyenkor játszott a zenekar. A harmadik, hazugságverses összefüggésben megjelenő Vénusz háza kifejezés a római vallásban a Veszta-szüzek templomát jelentette; itt a mulattató vers funkciójának megfelelően a hetvenkedő vőfély kimeríthetetlen férfierejének tréfás kifejezésére szolgál. A római istenek közül az alvilág ura, Plútó szerepel még helyenként a lakodalmi költészetben. Előfordulása a cigánycsúfolókra jellemző, azokban a szitkozódó átokversekben, amelyekben a pokolra kívánják a zenészeket. (Plútó emlegetése a tréfás temetés lakodalmi és farsangi dramatikus játékainak szövegében is gyakori.) 21. Követem döghúson hízott testeteket, Hogy Plútó pokolba vigye lelketeket! Elsőbb sütögesse ki a szemeteket, Húzzon tüzes nyársra mind a négyeteketZ694 A közköltészettől örökölt mitologikus stílus harmadik fő típusát azok a kvázi-mitoló- giai vagy pszeudo-mitológiai szövegelemek jelentik, amelyek formai-stilisztikai szempontból emlékeztetnek ugyan az antik történetekre és szereplőkre, de valójában (és a hallgatóság számára is köztudottan) tréfás célzattal írott parodisztikus alkotások. Ezek szépen példázzák azt a funkcióbeli különbséget, ami a biblikus és a mitologikus stíluselemek között megtalálható: míg a bibliai vonatkozások célja egy valós tartalom közvetítése, addig a mitologikus elemek csupán az archaizáló hangvételű deákos szövegek kapcsolódó formai- és stíluselemei. A fiktív személyek sorában Pulykadest és Kakudest már említettük a hazugságvers-jellegű tálalóversek kapcsán (126. sz.). Elasonló hozzájuk a káposztaköszöntő tálalóversek egy részében megjelenő Káp, azzal a különbséggel, hogy az ő személyéhez egy tréfás etimológián alapuló parodisztikus eredetmonda is kapcsolódik. A káposzta - Káp hozta szójáték eredetére vonatkozóan nincsen biztos adatunk, de a vőfélyversek tanúsága szerint a 19. században országszerte ismert lehetett.695 A másodikként idézett ponyvavers kapcsán érdekes, hogy 694 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [81.III.] 695 Ezen a szójátékon alapuló, közkeletű kvázi-mitológiai elképzelésekre építve írt egy rövid humoreszket Babits Mihály. BABITS M. 1987. 287—290. 216
