Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Egyéb szövegtípusok
Egyéb szövegtípusok A 18. századi kéziratos lakodalmi költészet eddig bemutatott énektípusai, tartalmifunkcionális csoportjai jelentették a 19. századi továbbélés szempontjából a legtermékenyebb réteget. A csúfolóknál, hazugságverseknél, intő-oktató verseknél és köszöntőknél sokkal ritkábban fordulnak elő az egyéb közköltészeti műfajok: quodlibetek, halandzsák, paródiák és travesztiák. Az alábbiakban idézett néhány szövegpélda azt mutatja, hogy voltak ugyan a 19. századi vőfélykönyvekben is ezekből a forrásokból táplálkozó szövegtípusok, de előfordulásuk mindenképpen esetleges és egyedi jelenség. Az általam áttekintett anyagból az látszik, hogy sem a quodlibet-halandzsa, sem a paródia-travesztia műfaja nem volt már általánosan része a 19. századi lakodalmi költészetnek. A zenei és képzőművészeti eredetű quodlibet kifejezés (latin: bármiféle, ahogy tetszik) irodalmi értelemben azt jelenti, hogy összefüggéstelen, tartalmilag szándékoltan zagyva mondatok és verssorok alkotják a szöveget. A nyelvi játékosság és a paradox képalkotás jegyében születő alkotásokban gyakoriak a teljesen értelmetlen, mindössze a hangzásukban releváns halandzsák. A 18. században a poétikai stílusgyakorlatként előírt kollégiumi verselés (adott rímre, meghatározott versformában, megadott témára történő versifikálás, propozíciós verselés) keretében a diákság tollán gyakran születtek — sokszor az előírt feladatok paródiáiként - quodlibetek és halandzsák. Jellemző ezekben a más műfajok parodizálása, szándékolt kiforgatása is.625 Egy jellegzetesen iskolai, az írás-olvasás tanulását segítő didaktikus betűversek, abecedáriumók (az ábécé-rendbe szedett sorkezdő betűket hangsúlyozó versek) mintájára készült számoló vers található a Pántzél János-énekeskönyvben. A 293. számon közölt, Egy, megérett a meggy... szövegtípus a 19. század végén, mint kiszámoló és hintáztató gyermekfolklór-szöveg került dokumentálásra.626 Az 1830-as évek szöveg- hagyományát tartalmazó PántzélJános-énekeskönyvbcn viszont a felnőttek lakodalmi mulatozására szánt szövegek között szerepel.627 Közvetlen közköltészeti párhuzama Beregszászi Tóth Péter gyűjteményében (1736—1738) található.628 A 19. századi változat a folklorizálódott gyermekjáték-szövegekhez közelebb áll, ugyanakkor megőrizte a jellegzetes, helyenként a többnyelvűség illúzióját keltő diák-halandzsa tréfálkozó, 625 RMKT XVIII/4. 2000. 558-559. A folklórban való megjelenéséről, modern irodalmi párhuzamokkal: BALÁZS G. 2008. 688-700. 626 KISS Á. 1984. 50-53. 627 Ehhez hasonlóak a Hatan vannak a mi ludaink... és a Csicseri borsó, bab, lencse... gyermekjátékdalok is: a 18. században még mulatódalként használt szövegek a 19. század végére a gyermekfolklórba kerültek át. Lásd a 128. számú szöveget, és annak 18. századi párhuzamait az RMKT XVIII/8. 2006. 53-54. (16.) illetve CSÖRSZ Rumen I. 2002. 134-174. 628 Beregszászi Tóth Péter gyűjteménye (1736-1738). CERNE QUID. Ks.: Egy, barát, Bécsben eredj... RMKTXVIII/4. 2000. 328-329. (144.) 197
