Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészettöl örökölt stílus és poézis
olykor vaskosan csúfondáros hangvételét. Ehhez hasonló, valódi quodlibet-jellegíí szöveget az általam átnézett anyagban ezen kívül nem találtam.629 Funkciójában a quodlibethez-halandzsához hasonló a különféle paródiák és travesztiák mulatóversként, szórakoztató célzatú költészetként történő használata. A gazdag 18. századi verstermés ellenére630 631 632 a vőfélykönyvekben csupán elvétve találkozunk valódi paródiákkal és travesztiákkal. Sokkal jellemzőbb az, hogy a mulattató célzatú csúfolok és hazugságversek alkalmazzák a paródia esztétikáját: a komoly műformában megjelenő kisszerű tartalom, a megfordított vagy eltúlzott arányok használata, a groteszkbe hajló helyzet- vagy jellemkomikum a korábban idézett lakodalmi mulattatok stílusában és poétikai eszköztárában gyakran megjelenik. Az általam vizsgált szövegkorpusz lényegében egyetlen travesztiát tartalmaz: a tréfás verbuválás (szolgálólegények toborzása) szokásmozzanatának keretében elmondott katonai esküt. A vőfély a násznépben jelen lévő fiatal férfiakat szólítja a versben közös táncra. A táncot a vőfély vezeti, és tréfás, félreérthető testhelyzetekkel, nehezen megvalósítható parodisztikus táncmotívumokkal jár a legények előtt, akik őt követik. A táncfolyamat végén térdre ereszkedve a következő esküszöveget mondják el: Az erdőben, a mezőben valamennyi makk van, ugyanannyi tölgyfa. A szarkában, a tarkában valamennyi fehér toll, ugyanannyi fekete. Egy kerek erdő, abban a kerek erdőben egy nagy fa, abban a fában egy nagy odú, abban az odúban nagy madár, az a madár olyan madár csakugyan, az a madár ássa ki a ti szemetek világát, ha ezen főkáplárnak szavát nem fogadjátok!6^ A közköltészettől örökölt stílus és poézis Edvi Illés Pál a vőfélyversek stílusáról írja 1827-ben, hogy ezek a szövegek „minnyájan és minden vidéken megegyeznek abban, hogy fölötte hosszúk, szószaporítással, allegóriákkal, vastag példálózásokkal, és Sz. írási históriák bele-keverésével rakvák. . .”632 a deákos, úrias, biblikus szóhasználat, a népköltészettől idegen kifejezések gyakorisága, a nemesi verselés hagyományait követő versformák, az antik szereplők és mitológiai helyszínek emlegetése, a prédikációk dagályos nyelvezetét követő hosz- szadalmas szónoklatok jellemzik a 19. századi vőfélyversek stílusát. Az előző részben bemutatott konkrét szövegszintű és tematikai párhuzamok, azonos motívumok, toposzok, frázisok és közhelystrófák mellett ez a stílus az, ami a vőfélyverseket egyér629 PántzélJános énekeskönyve. Kecskemét, 1839. [161.] 630 KÜLLŐS I. 2004a. 229-258. 631 Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye. Kisgyőr, 1909-1911. [213.] 632 EDVI Illés P. 1827. 5-6. 198
