Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Hazugságversek, lakodalmi mulattatók
16-17. században ábrázolásai is voltak, amelyek pedig a Bacchus-kultusszal és annak ikonográfiájával hozhatók összefüggésbe Európa-szerte.511 512 A Maskara vers egy-egy strófájának közvetlen szövegpárhuzama megtalálható még a Pacséri vőfélykönyvben és Kelecsényi József1844-es gyűjtésében, amelyet a Felvidékről (főleg Nyitra megyéből) küldött Erdélyi Jánosnak, az akadémiai gyűjtések keretében, a Népdalok és mondák készülő köteteihez. Az egyik olyan versszak, amelyik mindhárom kéziratban felbukkan, érdekes módon sem a 18. századi közköltészeti szövegekben, sem a 19. századi ponyvanyomtatványokon nem szerepel. Ez az adat is arra utal, hogy a vőfélykönyvek szövegeivel kapcsolatban számolnunk kell a szájhagyomány útján, vagy a paraszti kéziratok útján történő terjedéssel. 15. Római úr vagyok, van elég tallírom, Pompás öltözetem, csak szűr a gallírom. Rubintom annyi van, a gatyám sem bírom, Magam szép termetét vármegyére írom?n A hazugságversek egyes toposzai, motívumai a vőfélyrigmusok más tartalmi-funkcionális csoportjaiban is fel-felbukkannak. Ilyen például a menyasszony háromszori kikérése kapcsán elmesélt messze földön való párkeresés, az idegen országok bejárásá- nak toposza. A vőlegény nevében beszélő vőfély elmondja a násznépnek, hogy ő maga kereste a menyasszonynak valót számos idegen országban, de végül mégis a magyar lányok között találta a legszebbet. Jellegzetes jelenség az idegen hangzású nevek torzulása, félrehallása, félreértése, amely a biblikus és mitológiai szereplők kapcsán is gyakran előfordul. így az alábbi szöveg más-más változataiban Florencia (Firenze) vagy Hollandia szerepel, amelyből Taktabájon Glorendia lett a vőfélyvers kéziratában. 7. Genovából jöttem Glorendiába, Onnét én alább jöttem egész Indiába, Itt érvén célomat, Norvégiába Siettem, utam nem esett hiába. 511 Az ábrázolásokon a hordón lovagló, sült húsokkal, hurkával-kolbásszal, kaláccsal felfegyverzett Bacchus mint a Farsang megtestesítője harcol a Böjt ellen. A Böjtöt megjelenítő alak sovány, idős figura, gyakran nem is férfi, hanem öregasszony. Legfőbb fegyvere a hal és a szögletes, rostély formájú ostyasütő vas. A magyar népszokásokban is ismertek a Cibere vajda és Konc király típusú, farsangi küzdelmet megjelenítő dramatikus játékok. DÖMÖTÖR T. 1964. 512 Taktabáji vőfélykönyv. Taktabáj, 1899-1905. [185.] 165
