Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Bevezető - Fogalmak
BEVEZETŐ Fogalmak A vőfély, a vőfélyvers és a vöfélykönyv fogalmak olyan közismert kifejezések, amelyek a hétköznapi nyelvhasználatban ritkán szorulnak magyarázatra. A terminológiai következetesség és a pontos szóhasználat érdekében azonban szükséges ezek definiálása, illetve a folklorisztikában használatos különböző meghatározásaik rövid összefoglalása. A vőfély személyének és tevékenységének legtömörebb definíciója a Magyar Néprajz VII. kötetének lakodalmi összegzésében olvasható. „A vőfély személyében a főúri lakodalmak ceremóniamestere és a városi házasságkötésvezető személye egyesült. Eredeti feladata így a házasságkötés szabályos végrehajtásának garantálása és az ünnepélyesség emelése, valamint a szórakoztatás volt. Német földön hasonló tisztség viselője a középkor végétől ismeretes, a szomszédos országokban is megtaláljuk a megfelelőjét. A vőfélység félhivatásos tevékenységgé vált az ország nagy részén, ami rátermettséget kívánt: jó fellépést, határozottságot, tekintélyes magatartásra való képességet, rugalmasságot, előadói készséget, jó emlékezőtehetséget, humorérzéket, lélekjelenlétet és becsületességet is. A vőfélyeket munkájuk végzésében a 18. század óta mind több változatban kiadott vőfélykönyvek segítették, amelyek megadták a szokáskör vezérfonalát, forgatókönyvét, s ellátták a vőfélyeket mondanivalóval. E verseket azután a vőfélyek gyakran módosították a helyi vagy alkalmi követelményeknek megfelelően.”4 A témával Ujváry Zoltán foglalkozott először elméleti igénnyel, aki a vőfélyverseket és a vőfélykönyveket a népi kéziratos könyvek egyik nagyszámú, ám folklorisztikai szempontból korántsem annyira jelentős válfajaként tárgyalja.5 A népi kéziratos könyveket megkülönbözteti a korábbi (16—18. századi) és irodalomtörténeti szempontból is jelentős kéziratos énekeskönyvek kategóriájától. Ilyen értelemben a népi írásbeliség felől közelíti meg a témát, amikor ezt írja: „A kéziratos könyvek jelentős részét a vőfélyversekkel, lakodalmi köszöntőkkel teleírt könyvecskék alkotják. Bár művelődés- történeti szempontból sok tanulsággal szolgálnak, jelentőségük sokkal kisebb, mint a többi — verses, nótás — kéziratos könyvnek.”6 A népi kéziratos könyveken belül a vőfélykönyveket külön kezeli, mert azok anyagát nem tekinti a folklórhoz tartozónak. 4 GYÖRGYI E. 1990. 47. 5 UJVÁRY Z. 1960. 111-146; 1980. 461-468, KÜLLŐS I. 1982. 597, VOIGT V. 1994a, 1994b. 6 UJVÁRY Z. 1980. 461. 13
