Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)

Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók

tálalóversek, pohárköszöntők, ivó- és mulatódalok jellegzetes toposza lett a nemes italnak a vízzel való szembeállítása, azonban nemzetiségcsúfolókban ez ritkán fordul elő. Ezért is érdekes a következő szöveg, amely gúnyolódó modorban szól a víztől megittasodó és magyar módra sírva vigadó tót alakjáról:

A víz az italnak csak ártatlan neme,

Nem lát ettől kettőt az asszonyok szeme.

Nem is kellett ehhez sem sajtó, sem kocsis,

Sírva vigad ettől a csizmaszáras tót isN7

Bort iszik a magyar, nem pediglen vizet,

Kocsmába a sörért csak a német fizet.

Bor az igazi nedv, abba van a virtus,

Más minden rossz lőrét verjen meg a Krisztusi*

A közköltészet nemzetiségcsúfolóinak harmadik céltáblája a németség volt. A 17-18. századi hadiesemények (török kiűzése, kuruc mozgalmak, Rákóczi-szabadságharc) okán a német fogalma elsősorban nem a középkori szászokat, cipszereket, és nem is a 18. században betelepített svábokat jelentette, hanem a falvakba beszállások, porciót és forspontot követelő császári-birodalmi hadsereg (gyakran nem is német nyelvű vagy etnikumú) katonáit. A mindent felzabáló, érthetetlenül beszélő, csöpögő orrú, harisnyás-cipellős, parókás labanc alakja volt a közköltészet legtöbbet gúnyolt figurája, és ez a németellenes attitűd a népköltészetben is tetten érhető egészen a 19. század végéig.447 448 449 A közköltészet németcsúfolóinak szüzséi, toposzai, motívumai a vőfélyversekben már kevéssé jellemzőek. A 248. számú tálalóvers áll legközelebb a 17—18. századi előképekhez, amelyben a vőfély dicsekvő hangvételű, tréfás hazugságvers formában meséli el a bátor nyúllal és a gácsos (azaz keresztbe álló, X lábú) némettel folytatott küzdelmét.450

A tótcsúfolókhoz hasonlóan a németcsúfolók is elsősorban a tálalóversekhez kapcsolódva, azokba beépülve, azok egy-egy strófányi vagy sorpárnyi részeként jelentkeznek leginkább. A tortát bekonferáló köszöntővers második versszaka például a németek öltözékén tréfálkozik, amikor a torta alakját hálósipkához hasonlítja:

447 Sárándi József vőfélykönyve. Újcsanálos, 1894. [166.]

448 Ipolypásztó, 1893. Közli: ZALABAI Zs. 1985. 166. Lásd még a példatár 153. szövegét.

449 UJVÁRY Z. 2002b. 198-200, KÜLLŐS I. 2004a. 184-195.

450 Bihari Lajos kéziratos gyűjteménye. Kisgyőr, 1909—1911. [130.]

145