Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században - Officina Musei 22. (Miskolc, 2015)
Szövegelemzés - A közköltészet továbbélésének formái - szövegek, motívumok, toposzok - Csúfolók
2. Menyasszonyunk is nagyon szomjazik, Szomjúságában színében változik, De mégsem mondja, mert csak azt gondolja, Hogyha bort fog inni, félreáll az kontya. 3. Ne gondoljon véle, hogyha félreáll is, Nem állhat az félre, mert még talán nincs is! De még ha volna is, nem állhatna félre, Mert egy vagy két ital nem taszít a földre.™ *** 4. Bort ne igyon, nem javaslom, Mert attul pöröl az asszony. Borra ne is légyen gondja, Mert majd félreáll a kontya! 5- Nem állhat az félre nagyon, Mert még csak az helye vagyon. Amint tetszik, azt csináljon, Ha tetszik, hát bor is igyon! 6. Mert az asszonyok úgy szokták, Más előtt a bort nem isszák. Hanem mikor maguk vannak, Akkor szintúgy poharaznak. Teli töltik a kulacsot, Úgy csapják félre a kontyot, vivátN0 *** 2. Asszonyok, menyecskék, hozzá kell most nyúlni, El szokott a jó bor asszonyon is csúszni. Csak hogy köztük tőle, ne legyen ám mondva, Ne álljon ma félre senkinek a kontya! 389 PántzélJános énekeskönyve. Kecskemét, 1839. [157.] 390 Pántzél János énekeskönyve. Kecskemét, 1839. [158.] 126
