Bodnár Mónika: A serényiek hatása a gömöri népelméletre - Officina Musei 21. (Miskolc, 2014)

10. A Serényiek kapcsolata a lakossággal és a róluk fennmaradt történetek - A putnoki kastélyhoz kapcsolódó történetek

építkezés (vagy inkább a korszerűsítés) folyt, a Serényiek átmenetileg egy másik putnoki ingatlanban, a fentebb említett Andrássy utcai kúriában laktak.

Manyika néni történetei

Az alábbi három történetet Putnok két lábon járó krónikájától, a legendás, élő krónikásától, Cserhalmi Margittól hallottam, aki korát meghazudtoló módon ott van mindenütt, mindent lát és mindent hall, érdeklődik minden iránt, ami szeretett szülővárosával, Putnokkal kapcsolatos. így volt ez az elmúlt évtizedek hosszú során, de így van napjainkban is, amikor pedig már túl van a kilencve- nen.

„Az 1950-es években, amikor hadirokkant otthon működött a kastélyban, én ott dolgoztam. Egyszer valamiért bementem az igazgatóhoz, és ott volt az asztalán egy rézből készült levélnehezék, egy masszív rézlapon Szent István jobbja. Kérdeztem az igazgatótól:

— Honnan van ez, igazgató kartárs? Mire ő azt mondta, hogy itt találta a kastélyban. Én azt akkor megfogtam, és azt mondtam neki:

— Ez nem az igazgató kartársat illeti, hanem a Serényieket. Erre ö azt mondta:-Adja oda nekik.

— Oda is adom! — válaszoltam.

Erre aztán közel ötven év múlva került sor, amikor Péterm Putnokon járt és elhoztad hozzám. A nehéz rézlap már nem volt meg, az költözködés közben valahová elkallódott, de a szépen megformált szent jobbot odaadtam neki. ”

„1929-ben, amikor tereprendezést végeztek a hősi emlékmű és Béláéi gróf szobrának építése végett, a kastélykert alatt, a kastélytól délre elbontották a dombot, elhordták a földet. Én akkor még gyerek voltam, de apuka a nővéremmel együtt kivitt minket, megmutatta azt a sok csontvázat, amit akkor ott találtak. Mind Kelet felé volt fordulva, sűrűn egymás mellett voltak elhelyezve. Nem tudom, hogy avarok, törökök, vagy valami más népesség lehetett-e. ”

„A kastélyban, az 1950-es években hadirokkant otthon működött. Sok fiatal hadirokkant volt itt, akiknek a második világháborúban lett valami bajuk. Az egyik ilyen fiatalember - valamilyen Pisti, talán Baffi Pisti? - éjszakánként elkezdett ásni a kastély pincéjében. Talált is egy kitéglázott sírt. Csontvázra nem emlékszem, de egy szép kard volt benne. De az olyan gyönyörű kard volt, mintha Dárius kincse lett volna. Megmutatta nekem, de szavamat vette, hogy senkinek nem szólok. Nem is szóltam sok-sok éven át. Aztán jött 1956 októbere, a forradalom, Pisti disszidált. Biztosan elvitte a kardot is magával. ’*s32

S32 Adatközlő: Cserhalmi Margit, sz. 1921. 248