Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
Gyümölcstermesztés és -kereskedelem a Bodrogközben (A Tisza-kertek hasznához)
portákon, ill. a telki állományban is. Nagytárkány úrbéri bevallása (1772) szerint: „Egynehánynak lelkin kívül gyümölcsese, többnek telkiben..." Kistárkányból ugyanez a forrás: „Ezen helységbelieknek majd mindeniknek szilvása, mindeniknek pedig káposztás s dohánykertje telkin van." Szőllőske, Ladmóc, Imreg, Zemplén és Abara investigatioja szerint, mind a belső telkeiken, mind a falun kívül — pl. szőlők alatt — voltak gyümölcsöskertjeik. Pl. Kisbári: „Gyümölcsösök, káposztáskertjeik mind a telkeiken, mind kívül a mezőn vagyon. Somot is szedni szoktak a ligeten." Bél Mátyás Agcsernyőről írja, hogy „körülötte gyümölcsösök vannak", a Királyhelmec határában húzódó szőlő- és gyümölcsöskertekről kifejezetten elragadtatással ír. Lényegében hasonló táji különbséget kell kitapintanunk a gyümölcstermesztésben Zemplén megye egész területén, jóllehet a vármegye monográfusa annak egészét dicséri: „A vármegye egész területe alkalmas a gyümölcstermelésre... nincsen olyan honi gyümölcsfaj, amelyik itt ne díszlene, s amelyet haszonnal termelni ne lehetne. Csakhogy a fajok megválasztásával eddig alig törődött valaki; a gyümölcsfákat ötletszerűen, a fajokkal való különösebb bíbelődés nélkül ültették el." 20 5 A gyümölcstermő térszínek vizsgált területünkön is eltérő gyümölcsfajtákat neveltek. Amíg a szilvásligetek többsége a vizekhez közel, egykori árterek mentén, valamint a kertekben húzódott, addig a cseresznye főleg a szőlők, szőlőskertek napsütötte oldalain díszlett. Szentes, Kisgéres, Zemplén, a Bodrog túlsó oldalán Csarnahó cseresznyéje különösen híres volt, csakúgy, mint Tokaj-Hegyalján a zempléni Tolcsva gyümölcse. Molnár András 1799-ben kelt vármegyeleírása Szentesről külön is megemlékezik: szerinte ez a település a cseresznyefákból több hasznot vett, mint a szőlőből. Geográfiai szótárában Fényes Elek Királyhelmec cseresznyéjét említi híresként. A Felső-Bodrogközben azonban a gyümölcstermesztés súlypontja az ártereken maradt, még a vízrendezés után is megőrizve a korábbi termesztés számos hagyományát. A gátakon belül a régi vízi világ számos maradványához hasonlóan élt tovább a gyümölcstermesztés is, megőrizve számos archaikus technikát, s a haszonvétel extenzív formáit. Ennek lezárását — hasonlóan a mai Magyarország területéhez — a közös gazdálkodás, a JRD megalakulása késztette. Az alábbiakban ezt a folyamatot két Tisza menti gyümölcstermesztő falu, Nagytárkány és Kistárkány példáján igyekszem szemléltetni. A közös gazdálkodás bevezetése előtt a Tisza-völgy szlovákiai és magyarországi oldalán egyaránt magángazdák birtokában voltak az ún. Tisza-kertek, az ártéri gazdálkodás jellegzetes reliktumterületei. Nagytárkány és Kistárkány mellett hasonlók voltak a Bodrogközben Zemplénagárd, Révleányvár, Tiszakarád és Cigánd térségében is. Az utóbbiak századunkban is elhanyagolt szilvások, gyümölcserdők voltak. A Tisza-kertek fokozatosan váltak többhasznúvá, a területükön zajlott irtás vélhetően nem jelentette az ártéri gyümölcsös ligeterdők teljes kivágását. Legkorábbi állapotukban — hasonlóan a Tiszakarád és Cigánd térségében a két háború között még meglevőkhöz - leginkább szilvás gyümölcserdők voltak. A Tisza szabályozása 21) 5 Borovszky (szcrk.) é. n. 198. 80
