Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
Lokális kőkultúra emlékei a Felső-Bodrogközben
Lotfáíis kőíqiítúra emíélfei a fFe(sö JBodroßk.öz6en (~k /em egyszerűen a Bodrogköz népéletéről meglevő kép átformálása a kutató J \ célja, amikor az emberi tevékenység különböző megnyilatkozásait, s az eltérő létformákat kiemeli, sokkal inkább egy tagolt, ennek megfelelően az emberi létformákban és a tradícióban is differenciált kép megrajzolása. Aki először jár Bodrogszentesben vagt' Kisgéresben, azt még ma is különös kővilág fogadja. Még inkább így volt ez másfél-két évtizeddel ezelőtt, amikor a lakóházak kőfalazatához közvetlenül kapcsolódtak a kőfalú gazdasági épületek és a lapos, szürke kövekből megrakott kőkerítések, karakteres utcaképet rajzolva. 20 0 Amint Bogoly János megfogalmazta, a Bodrogköz síkság ugyan, de geológiaigeográfiai szerkezetében is jóval összetettebb, mint ahogy első pillanatra látszik. Kiemelkedik a tájból a Zempléni-szigethegység — Bodrogközön kívül eső — északnyugatdélkelet irányú tömbje, ami a Bodrog jobb partjához illeszkedik, s legmagasabb pontja, a Csókás 469 méterre magasodik. Szemben vele, a folyó bal partján, tehát a Bodrogközben a Tarbucka húzódik, aminek magja vulkanikus eredetű, de északi lejtőit homok fedi. Legmagasabb kiemelkedése 277 méter magas: ez a Bodrogköz legmagasabb pontja. A táj másik dombvidéke, a Helmeci-dombság magját a Nagy-hegy (264 méter) és a Kis-hegy (222 méter) vulkanikus tömbje alkotja, a dombságot Szentes fölött meredek törésvonal mentén kialakult lejtő zárja. (A domboldalak a bodrogközi szőlészet karakteres termőhelyei.) Jelentős belső forgalom zajlott a Felső-Bodrogköz szigethegysége kőbányáinak nyersanyagával. A kőfejtőkben andezitet, riolitot, vulkáni tufák at bányásztak, s használták fel a környező falvak építéséhez. A Nagy-hegy, Kis-hegy és a Pilis piroxénandezitje (a helybeliek trachitnak mondják) a környező falvak építkezésének nyersanyaga volt. Bély, Nagytárkány, Kistárkány, Őrös, valamint a Latorcán túli Bés és Csicser lakói is szentesi kőből építkeztek: a lapos kövek réteges illesztése — a lakóházaktól a gazdasági építményeken át a kerítésig - máig rányomja bélyegét Szentes és a környező települések arculatára. Hasonló kőanyagot fejtettek Helmecen és Kisgéresen is. Az utóbbi település lakói építésre kiválóan alkalmasnak tartották a határukban, a Tapis-erdőn fejtett kőzetet, de beszerezték az építőkövet Bodrogszentesben is. Az építkezéshez mindenki maga hányta ki a követ. (A Felső-Bodrogköz falvainak nyelvében jól elválik a kő kitermelésének kétféle technikája: a bányászjs,fejtés a kőbányák kőanyagának kitermelését jelend, a kőhányás pedig a talajból kiszedett, darabolás nélküli termelés technikája. A szentesi határ helmeci oldalán voltak olyan köves részek, ahol szántani sem lehetett, mert a vékony talajrétegben az eke léptennyomon kőbe akadt, s szedte fel a lapos köveket. Az építkezéshez szükséges követ — rokoni, szomszédi segítséggel — szekerekkel hordták haza. Ha valaki építkezni akart, összegyűjtött 6-8 fogatos ismerőst, s együtt mentek ki a kőfejtőbe. Voltak, 20, 1 A bodrogszentesi sírkövekről részletesen: Fügedi-Viga 1994. 129-144. 71
