Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A paraszti igaerő és munkakultúra néhány összefüggése a Bodrogközben
biztosították tehát a Bodrogköz paraszti gazdálkodásában bekövetkező, lassú modernizáció feltételrendszerét. 4. Mint fentebb számadatokkal is utaltam rá - bizonyos értelemben függetlenül az igaerőtől — a bodrogközi falvak jelentős részének az eladásra nevelt szürkemarha, jelentős részében hízott ökör értékesítése jelentette az alapvető gazdasági hasznot, különösen a trianoni határok megvonásáig. A csehszlovák állam területén maradt bodrogközi falvak gazdái még az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején is számosan kereskedtek Beregszász (Beregovo), Ungvár (Uzsgorod), Munkács (Mukacsevo), Csap (Csop) vásárain nagy testű ökreikkel. Több településen, pl. a hagyományosan „ökörtartónak" tartott Kisgéresben (Maly Mores), Radban (Rad), Szinyérben (Svinice), Zétényben (Zatín) akkor is neveltek nagy szarvú ökröt még az 1920-as, 1930-as években is, ha lófogattal mentek piacra, vásárba. Ezekben a falvakban csaknem a második világháborúig hozzátartozott a jó gazda státusához az erős, ápolt szarvú ökrökkel vontatott fogat, miközben a törpebirtokon gazdálkodók tehenet jármoltak. 19 5 Megmaradt az ökörfogat az uradalmakban is. Mindezt persze magyarázhatjuk a gazdálkodás lokális feltételeivel, számomra azonban úgy tűnik, hogy a dolog ennél lényegesen árnyaltabb. Amint azt a recens adatok is megerősítik, az egyes parasztüzemek irányultsága, sokszor azonban egyszerűen a „megszokás" határozta meg, hogy lovas vagy ökrös fogatokkal dolgoznak és szállítanak. Kisgéresen a 18. század elejétől adatolható az igás ökör tartásának jelentősége, 19 6 s az igaerő használatának változását nem tudjuk a tartásmóddal magyarázni. Sem a paraszti generációk változása, sem az ekekapa elterjedése, érdemben a növénytermesztés változása (pl. korai burgonya) és az azzal kapcsolatos piacozás sem változtat azon. A lovas fogatok elterjedését ahhoz a kis földű, szegényebb paraszti réteghez köthetjük — Kisgéresben, de az egészségtelen birtokstruktúrájú Bodrogközben ez meglehetősen széles társadalmi réteg — amelyet nem tart el a saját parasztbirtoka, hanem a családi gazdálkodás mellett más, a paraszti munkával azonban alapvetően összekapcsolódó tevékenységre is kell vállalkoznia. Ez a mobilabb társadalmi réteg szakít leghamarabb az ökörfogatok használatával, de csak akkor, ha mellette fejőstehenet (teheneket) is tud tartani. A többség számára azonban a tehenek igázása veszi át az ökörfogatok szerepét, a haszonvételnek több formáját egyesítve szegényes üzemszervezetében. 5. Árnyaltan összetett problematika tehát a 19. századi táj átalakítás, a modernizáció és a paraszti polgárosodás kérdésköre, amit többféle módon lehet tematizálni. A kultúrtáj kitágulása néhány évtized alatt átformálja a történeti táj településeinek hierarchiáját, s különböző módon hat a helyi társadalom és műveltsége állapotára is. Az új földrajzi helyzet azonban — különösen a trianoni országhatárok megvonásával megterhelve — nem egyforma esélyt ad az egyes települések népének polgárosodására. A népességszám differenciált növekedése jelzi, hogy a korábbi legszegényebb, leginkább hátrányos helyzetű települések a legvirulensebbé 19 5 Viga—Viszóczky 2000. 182-192. Bodó 1992. 27. 69
