Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A táj formáló kultúra korszakai és a kultúrtáj változásai
BL tájformáló kultúra korszakai és a kultúrtáj változásai ét évtizeddel ezelőtt Kósa László Ember és táj. Jegyietek a magyar nép környezetalakító munkájáról címmel közölt tanulmányt a Dankó Imre 60. születésnapján tisztelgő kötetben. 9 0 írásában Mendöl Tibor teoretikus véleményét idézi: „.. .hogyan alakította a parasztságot a táj és hogyan formálta a parasztság a tájat?" Később Mendöl így folytatta: „A földrajz a parasztság műtájalakításáról olyan mértékben tud képet adni, amilyen mértékben adatokat kap a néprajztól és a társadalomtudománytól." Kósa ehhez hozzáfűzi: „Hogy milyen volt és milyen lett a táj, az nézetem szerint is a földrajz problematikája, de az eszközök, és módok, melyekkel a tájalakítás történt, a folyamat társadalmi indítékai és feltételei vizsgálatában a néprajz és a művelődéstörténet is érdekelt." 9 1 Talán szubjektív meglátás, de számomra úgy tűnik, hogy ma már átjárhatóbbak a határok a földrajztudomány és a néprajz között. Nem azért, mert — a két tudományszak közös gyökerei mellett — a néprajz valaha is mellőzte volna a geográfia eredményeit, vagy a földrajzkutatók ne ismerték volna az etnográfiáét, vagy mert ne lenne generációik óta vita tárgya a kultúrában élő ember földrajzi „meghatározottsága". Inkább azért, mert számos nézőpont, egyebek mellett a regionális szemlélet közelíti egymáshoz vizsgálatuk tárgyát. A történeti földrajz és a társadalomföldrajz éppen úgy segít áthidalni a tudományszakok közötti - virtuális — árkokat, mint a kultúra táji változatait értelmező komplex néprajzi szemléletmód és az etnográfia megváltozott beszédmódja. Szembetűnő, hogy vizsgálataikban egyre inkább organikus egységben jelenik meg a táj különféle állapotainak történeti szakaszolása, változásainak részletező kidolgozása. Ma már jószerével el sem különíthető a kutatásban a táj minősége és a benne élő emberi közösség azzal való kapcsolata, feltéve persze, hogy a kutató a kettő organikus viszonyára kíváncsi. A tájátalakítás történeti folyamatának megrajzolásában sem csupán a változtatást megelőző állapot és a megváltozott körülmények hangsúlyozódnak, hanem a kultúrtájat megformáló és a tevékenységével azt alakító, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó ember társadalmának és műveltségének organikus viszonya is. Kitágult a vizsgálatok időkerete is: a Kárpát-medence neolitizációjának ökológiai feltételei hasonlóan beláthatok, 9 2 mint a feudális kori erdőirtások határai és hatásai, 9 3 vagy a paraszti polgárosodással is összefüggő vízrendezések históriája és gazdaságra, műveltségre gyakorolt hatása. 9 4 Bizonyára a nálunk is erősödő kulturális és történeti ökológiának, a kultúrában élő ember környezeti korrelációjára kiterjedő figyelemnek is része van abban, hogy az elmúlt két évtizedben „divatos" kutatási téma lett a környezetformáló ember 9 0 Kósa 1982. 15-20. 9 1 Kósa 1982. 15-16. 9 2 Sümegi 1998. 367-395., Sümegi 2000. 9-25., Sümegi-Kertész 1998. 144-157. 9 3 Müller 2000. 27-44. 9 4 Frisnyák 1990., Kósa 1991. 41