Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A táj formáló kultúra korszakai és a kultúrtáj változásai
históriája. 0 5 Mindez nem csupán az ökológiai elméletek hatásának tulajdonítható, hanem annak a felismerésnek is, hogy az ember és táj viszonyának történeti folyamata egyaránt segítséget jelent a termelési technikák korszakainak és a kultúra táji változatainak értelmezéséhez. Mindez a hazai néprajzkutatásban nem a globális ökológiai összefüggések megrajzolásában csúcsosodott ki, hanem a regionális kutatásokban: a történeti táj és a változó műveltség táji típusainak megrajzolásában. Bár ebben a vonatkozásban nagy különbségek vannak az egyes vidékek kutatásában, hiszen nem egyformán volt váltoptatható az egyes tájak arculata, jószerével a történeti Magyarország minden nagytájára vonatkozóan készültek jelentős összegzések, s jövőbe mutató konferenciákon adtak számot a megváltozó környezetről geográfus valamint társadalom- és kultúrakutató szakemberek. 9 6 Az újabb összegzések egyszerre adják az eredmények szintézisét, s jelölnek ki újabb, szerteágazó problematikát, ami láthatóan rendszeres feladatot ad majd a következő tudósnemzedék számára is. A legszembetűnőbb táj formáló tevékenység — az erdőirtás és a vízrendezés — a Kárpát-medencében eltérő társadalmi-termelési szisztémában valósult meg. A mezőgazdasági területeknek az erdő rovására való kiterjesztése elsősorban a feudális kor jellemzője, aminek inkább a szabályozásában, az általa okozott, s nehezen helyrehozható károk enyhítésében jelenik meg az állami szerepvállalás. A vízrendezés viszont — korai lokális próbálkozások ellenére — a polgárosodó Magyarország vívmánya. A „második honfoglalás"-ként is aposztrofált tájátalakítás — a jobbágyfelszabadítással együtt - erőteljes társadalmi változásokat idéz elő, s megvalósítása csak országos intézkedésekkel, állami segítséggel volt elképzelhető. Mindezeknek megfelelően, az erdőirtások története nagyobbrészt kívül esik a néprajz vizsgálati körén, archaikus formái, a levéltári, népnyelvi és eszköz történeti vizsgálatának eredményei a reliktumok régiségében futnak össze. 9 7 A vízrendezés táj formáló hatása, a paraszti életmódra, termelési technikára gyakorolt hatása viszont lényegesen könnyebben megragadható a néprajz munkamódszerével, már csak azért is, mert folyamata — elsősorban a peremterületeken — a 20. század derekáig is kihúzódott. A vízrendezés következményeinek megítélése szaktudományunkban is ambivalens. Természetesen nem lehet feladatom ezen a helyen eldönteni, hogy a megelőpő állapot, az ártéri gagdálkodás mennyire volt ősi, s hogy rendszerében a zsákmányolás vagy a termelő gazdálkodás törekvése dominált. Magam azok véleményét osztom, akik komplex termelési hagyomány keretei között értelmezik a vígállásos, időspakosan vígjárta és az ármentes térspínek hasznosítását, azzal a megszorítással, hogy a feudális termelési rendben is a mezőgazdálkodásnak van prioritása. Alább, az általam az elmúlt évtizedben rendszeresen kutatott történeti táj, a Bodrogköp tájátalakításának 9 5 Gunda 1986. 3-13., Borsos 1994. 95-105. 9 6 Klsősorban I• risnvák Sándor tudományszervező tevékenységére, az általa szervezett konferenciákra és konferencia-kötetekre hívom tel a figyelmet. 9 7 R. Várkonyi 1992. 7-31., A néprajzban lakács Lajos életműve meghatározó. Különösen: Takács 1980. 42
