Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A változtatható és a változatlan A bodrogközi táj átalakítása és annak hatása a hagyományos népi kultúrára
A természeti táj átalakításának az egész paraszti társadalmat és kultúrát átformáló hatása volt: ezeknek egy része közvedenül, másik része közvetve hatott vissza a műveltség állapotára. 8 4 Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezt a nagy munkát éppen a paraszü társadalom alsó rétege végezte el. A nagy tájátalakító tevékenység mögött azonban — s ez a műveltség históriájában az előzőhöz hasonlóan fontos —, napi küzdelem zajlott a táj, a közösség és az egyén természeti környezetének formálásában, a termesztés és a tenyésztés napi sikereinek érdekében. Ezek mind az emberi tevékenység eredményeit igyekeztek kitágítani a természet szabta határokig, vagy — ha lehetséges volt — akár azokon túl is. 8 5 Ha elfogadjuk, hogy a domborzati és vízrajzi viszonyok jelentős mértékben meghatározzák egy-egy vidék zártságát vagy nyitottságát, 8 f' akkor bizonyos, hogy a vízrendezés — fizikai és társadalmi, kulturális vonatkozásban egyaránt — megnyitotta a Bodrogközt, a bodrogközi falvak világát. A táj esetében ez a polgárosulás és a modernizáció kulcsa is volt, s éppen ebben a kontextusban tragikus, hogy egy emberöltővel a vízrendezés után az új országhatárok megvonása megtöri ezt a folyamatot. Külön hangsúlyoznom kell, hogy tájunkon a földrajzi környezet nagy átalakítása szorosan összefügg a paraszti kultúra korszakváltásával is: a vízrendezés a Bodrogközben a paraszti társadalom — lassú és ellentmondásos - polgárosulásának előfeltétele. A kultúra és a társadalom kutatói általában azt vallják, hogy a földrajziökológiai feltételek lassabban változnak, mint a társadalmiak. 8 7 A Bodrogközben azonban ez egy meglehetősen gyors, két generáció alatt lezajló tájátalakítási folyamat. Nem ismerjük ma még, hogy részleteiben miként reagál a társadalom ezekre a változásokra, nem tudjuk, miként alkalmazkodik a kultúrában élő közösség a megváltozott feltételekhez. Sok részlete homályba vész annak, hogy a vízrendezés előtti állapot önmagában azonos-e a paraszti kultúra „archaikus" állapotával, vagy a polgárosulás folyamatának más - gazdasági, társadalmi — serkentői is voltak, a táj átalakítása mellett. Nem tudjuk a folyamat szakaszait, hogy milyen etapokban és hogyan követik egymást — közben korábban nem ismert társadalmi feszültségeket is indukálva — a táj hasznosításának újabb formái, a haszonvételek kiterjesztése. A végeredményt ismerjük: a megváltozott struktúrát, de nem a gazdaság, a társadalom és a kultúra finomszerkezetének, az azokra ható „emeltyűk" működésének folyamatait. Ahogyan a változások nem teszik homogénné a bodrogközi falvakat, falucsoportokat, úgy differenciáltnak kell gondolnunk azok korábbi állapotát és az átalakulás folyamatát is. Különösen sok adóssága van a kutatásnak a társadalom változásának kérdésében: kevés hely kivételével nem tudjuk, hogy az újonnan nyert területek milyen módon is kik által hasznosulnak, s hogy mennyiben járultak hozzá a parasztok földéhségének enyhítéséhez. Megfelelő vizsgálatok és előtanulmányok hiányában, egyelőre teoretikusan sem válaszolható meg az a kérdés, hogy a vízrendezést követően a Bodrogköz társadalmi változásában a polgárosulás vagy a parasgtosodds tendenciája dominál, ill. a 8 4 Szabó 1996. 152-158. 85 Iíofer 1975., Viga 1997a. 7-8. 8 6 Kósa 1990. 65. 8 7 Barabás 1963. 72-89., Kósa 1990. 65. 39
