Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A változtatható és a változatlan A bodrogközi táj átalakítása és annak hatása a hagyományos népi kultúrára
lyozási, árvízmentesítő és lecsapolási munkák eredményeként 1897-re ez az arány már 57,1%, ill. 49,2% volt. A vízrendezés által elfoglalt alj földek lehetővé tették a búzatermesztést, ami átalakította a cereáliák fogyasztásának korábbi rendjét is. A homokhátak megmaradtak a rozs-, szőlő- és gyümölcstermesztés szintjének, az alj földek inkább búzát termettek. Ugyanakkor a földművelés technikája és eszközkészlete csak lassan változott, nehezen tökéletesedett. A gépek megjelenése csak a nagybirtokokra szorítkozik, de az olcsó munkaerő ott sem gyorsítja a technikai váltást. A szemtermelő gazdaságok, főleg a nagybirtokok nagy számban vonzották az aratómunkásokat, s a korábban munkaerő-felesleggel rendelkező Bodrogközben munkaerőhiány keletkezett. Fokozta ezt a kivándorlás hatása is, s a Bodrogközbe az aratás időszakában nagyszámú felföldi, főleg ruszin aratómunkás vándorolt. Ezek szerepet kaptak az uradalmak gazdálkodásában, olykor még a nagyobb gazdák paraszti üzemeiben is, így a munkaerőigény a ruszinok vándorlását, kisebb mértékben migrációját indította el. 7 4 Bár a korszerű technika lassan, megkésve hatol be a Bodrogköz mezőgazdálkodásába, a kiterjedő két- és háromnyomásos gazdálkodás — a szerencsésebb helyzetű falvakban — lehetővé teszi a piacra orientált vegyes gazdaságok létrejöttét. A fő kereskedelmi cikk a legelőn nevelt jószág marad, de mellette a földművelés javai (korai burgonya, dinnye, zöldségfélék, gyümölcs, szőlő stb.) is piacra jutnak. (A gyümölcstermesztés vonatkozásában utalni kell azokra a „modernizációs" próbálkozásokra, amelyek a Tisza-kertek tradicionális gyümölcskultúráját próbálják meg korszerűsíteni.) Segítette mindezt a közlekedés és szállítás jelentősen javuló feltételrendszere is. Mégsem állíthatjuk, hogy a bodrogközi mezőgazdálkodás termelési szerkezetében döntő jelentőségű átalakulás, szerkezeti korszerűsödés ment volna végbe. A gyep területe a Felső-Bodrogközben 31,0%-ról 21,6%-ra csökkent, az AlsóBodrogközben pedig — a mocsarak lecsapolása révén — 24,7%-ról 34,7%-ra növekedett. Vagyis a táj egészét tekintve nem egyértelmű az, hogy az állatlétszám 19. századi növekedésével párhuzamosan csökkennének a legelőterületek, inkább a takarmánybázis térszíni átrendeződését és az egyes faluhatárok — ebben a vonatkozásban is — differenciált változását szükséges hangsúlyozni. 7 5 Az erdei legelők elvesztésével a kiterjedt ártéri legelők jelentősége megnőtt — a belső legelők és a tarló rendszeres legeltetése mellett is. A szemtermelő gazdaságok többsége főleg önellátásra termelt, a mobilizálható értéket a hízójószág jelentette. Az ármentesítés, a vízrendezés sok tekintetben átformálta a települések létfenntartási szisztémáját, vele együtt átalakította a korábbi település-hierarchiát is. Mindez azonban sok vonatkozásban a mezőgazdálkodás extenzív növelése volt, kevéssé hatékonyságuk növelése, nem jelentette, hogy a parasztüzemek termelési szerkezetében is lezajlott volna a változás. Továbbra is megmaradt az eladásra nevelt (hizlalt) szarvasmarha tartásának túlsúlya, valamint a gabonatermelés prioritása. Az utóbbi azonban — az ármentes térszínek és az árterek hasznosítása közötti diffe7 4 Dóka 1977. 120., Siili-Zakar 1980. 46-50.; A kivándorláshoz: Rácz 1980., Fejős 1980. 293327., Ujabban a Bodrogközről is: Fejős 1993. 7 5 Vö. Bodó 1992. 48. 36
