Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A változtatható és a változatlan A bodrogközi táj átalakítása és annak hatása a hagyományos népi kultúrára
tevékenységének praktikus leképezését jelenti. 7 1 Egyértelmű, hogy ez a modell a bodrogközi falvak működésére nézve nem áll meg. Más kérdés, hogy a - sokféle adottságú és hasznú - határ itt is zárt struktúrát alkot, ám annak rendszerelvű működtetése szétdarabolt, s még az sem zárható ki, hogy az időjárás, vízjárás változó feltételeihez is más-más módon alkalmazkodott. A 19. század elején már minden kis hát, magaslat a szántóföldi művelést szolgálja, s bizonyos, hogy a víz lefolyásának irányítása kezdetektől fogva ezek területnövelését is szolgálta, nem csak a vízrendszerek karbantartását. Minderről azonban keveset tudhatunk, inkább csak a paraszti termelés későbbi korszakainak tanulságai világítanak be a múlt homályába. A későbbi tájhasznosítás részletező lokális elemzése árnyaltabb képet ad a Bodrogköz falvainak típusairól, s tovább differenciálja a — korábban a kistájak mentén megrajzolt — táji változatokat is. Nem véletlen, hog}' ebben a tipológiában eddig Borsos Baldes jutott legtovább, aki számítógépes analíziséhez - a legtöbb ható tényezőt figyelembe véve — a folyóvizek és a domborzat alapján végezte el a kistáji besorolást, s ennek alapján nyolc egységet különít el a vízrendezés előtti időszakban: Bodrogzug — Szjgetközj Tisza mente, Rozyágyi dombság, Kartsa mente, Bodrog mente, Tice mente, Helmeá-dombság, Hosszárét. Analíziséhez — a korábbi kistáji csoportosítások mellett - felhasználja a tengerszint feletti magasság, a domborzat, a településföldrajzi helyzet, a településszerkezeti típusok, az évi középhőmérséklet és csapadékmennyiség, valamint a talajtípusok lokális jellemzőit is, ezek alapján a tájhasznosítás tíz típusát különíti el. Ugyanakkor megállapítja, hogy a folyók szabályozása előtt főleg három geográfiai tényező befolyásolta a gazdálkodás térbeli tagoltságát: 1. A különböző tengerszint feletti magasság és az ebből következő vízjárás. 2. A település domborzati helyzete. 3. A földrajzi kistájhoz való tartozás. Az első kettő alapján szigettelepülést, folyóparti települést és hegylábi települést különít el, amelyek besorolását a harmadik tényező, a földrajzi kistájak alapján véli megoldhatónak. 7 2 b) A környezeti változások nem értelmezhetők a gazdálkodás azzal járó átalakulása nélkül, ez utóbbinak pedig azok a társadalmi-kulturális folyamatok adják a valódi tartalmát, amelyeket — a környezeti változások hatására — kivált. Szorosan összefüggő tényezők ezek, amelyeket csak a tudományos vizsgálat sajátosságainak érdekében lehet a tárgyalás során elkülöníteni. A Bodrogköz mezőgazdálkodásának egyik alapvető változása — összefüggésben a vízrendezéssel is — a határhasználat rendjében ment végbe. Amíg az úrbéri bevallások adatai, valamint Molnár András 1799-es leírása szerint a falvaink döntő többsége két nyomásban művelte határát, addig a vízrendezés után jelentősen terjedt a három nyomás alkalmazása, majd azt fokozatosan felváltották az őszi-tavaszi fordulók — használatukat a tagosítás segítette elő. 7 3 A tájátalakító tevékenység hatására a szántóterületek aránya megnőtt (a domborzati tényezők miatt a Bodrogköz felső ill. alsó területein nem egyenlő mértékben). Amíg — Trisnyák Sándor számításai szerint — 1865-ben az összes földalapból a Felső-Bodrogközben a szántók 37,4%kal, az Alsó-Bodrogközben mindössze 19,6%-kal részesedtek, addig a folyószabá7 1 Szabó 1969. 50-77.122., Braudel 2003. 99. 7 2 Borsos 1994a. 310-326. 7 3 Dóka 1977. 115. 35
