Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A változtatható és a változatlan A bodrogközi táj átalakítása és annak hatása a hagyományos népi kultúrára
A változtatható és a változatlan üt 6oc£ro£Í(özi táj átatalqtása és annaljfiatása a fiagyományos népi kultúrára ppt Bodrogköz esetében nem fenyegeti az a veszély a kutatót, hogy túlzott általámf~\. nosságban kellene véleményt formálnia a 19. század második felében végbement tájátalakításnak a paraszti gazdálkodásra, életmódra gyakorolt hatásáról, 54 hiszen ismerjük a táj vízrendezésének históriáját, következményeinek korabeli számbavételét, az elmúlt harmadfél évtizedben pedig kitűnő tanulmányok születtek az egész problematika értelmezésére. 5 5 Az utóbbiak közül megemlítem, hogy Dóka Klára kitűnő tanulmányban összegezte a Bodrog ármentesítés ének következményeit, Boros László és Frisnyák Sándor alapvető tanulmányokat szentelt a problematikának, majd Borsos Baláys önálló kötetet szentelt az alkalmazkodás megváltozó formáinak. 56 Mindez persze nem jelenti, hogy a témakör valamennyi kérdése megválaszolásra került volna, ám eredményeik lehetővé teszik, hogy a problematika számos részletétől itt eltekintsek. Elsősorban azokat a következményeit, velejáróit veszem számba a táj átalakításnak, amelyek a táj népessége egészének életmódját formálták, ill. azokat, amelyek különböző irányokban mozdították el a tradicionális paraszti gazdálkodás, társadalom és kultúra változását. a) A táj formálása, részleteinek átalakítása a Bodrogközben hosszú, több évszázados folyamat, aminek betetőzése és — máig ható — lezárása a vízrendezés és a lecsapolások, a 19. század második felének nagy tájrendezése, ami több lépcsőben számolta fel a korábbi gazdálkodás rendszerét. A Bodrogköz népessége tevékenységével alkalmazkodott a táj adottságaihoz, kihasználta annak természet adta lehetőségeit, ugyanakkor tevékenységének más része — elsősorban a termelő gazdálkodás és munkakultúra — ambivalens viszonyban volt az ökológiai környezettel. Ezt a kettős viszonyt a történeti földrajzi és a néprajzi kutatás az ártéri gazdálkodás rendszerében egyesíti, megkülönböztetve annak korai, dijjerenciált (13—15. század) és későbbi, komplex formáját. A Bodrogköz korai településtörténete és újabb régészeti kutatásának eredményei megerősíteni látszanak a táj és népessége korai „virágkorát", ami azonban nem jelenti, hogy egyelőre ne jobbára teoretikus vélemények formálódnának meg erről a kérdésről. 5 7 A geográfiai kutatásokat összegezve, Frisnyák Sándor megállapítja, hogy a Bodrogköz látszólag homogén felszíne két morfológiai szintre tagolódott: az ártérre és az ármentés homokszigetekre. A táj népe 5 4 Bereczky 1994. 175. 5 5 Mailáth (szerk.) 1896., Mailáth é. n. (1900)., Geöcze 1896., Kiss 1896. * Dóka 1977. 105-132., Dóka 1987., Boros 1997., Boros 1997a., Bosnyák 1990a., Bosnyák 1996., Borsos 2000. Az előzményekhez: Dankó 1970. 375-409., Nagy 1988. 123-152., Vő. meg: Viga 1996. 8-64. 5 7 Valter 1964., Valter 1974., Révész 1996. 193-206. Az ősi ártéri gazdálkodásról részletezően: Andrásfalvy 1973., Andrásfalvy 1975., Andrásfalvy 2004. 40—57. A problematikáról összegzőén: l-risnyák 1990. 227-245., Bosnyák 2005. 235-247., Dankó 2001. 89-109. 30
