Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

A vízrendezés előtti Bodrogköz földművelő gazdálkodásának néhány jellemzője

szinte házi szükségére egyik vagy másik gazdaasszony az újhelyi piacon egy-két garast prosperálhatna, olly alkalmatlan hellyen laknak, hogy őszi s tavaszi napokban, sárnak, víznek ideje lévén, felette nehéz a szegényember/eknek/ a fertős helyrül kimenetelek, kivált az asszonyemberek/ne/k. Sokszor pedig éppen mind gyalog, mind szekeren inpracticabilis, mikor az árvíz kiterjed, annak felette pedig járások s kelések kőttséges. Háromféle vámot is kéntelenítetnek fizetni, mind a Bodrog révén, mind Ujhelyben a híd és piaci vámokon." Több falu népe említette azt is, hogy aprómarháikat a helyben lakó vagy a közelben élő földesuruknak pénzért is eladhatták. Vagyis a komolyabb értéket és értékesítési lehetőséget a nagyállat, ill. a sertés jelentette, ám a szerencsésebb adottságú falvakban - hasonlóan a piacozás recens adatokkal leírt formájához — csekély pénzért, ill. a portio megfizetéséhez szükséges összegért a mezővárosi népességnek adták el felesleges javaikat. 29