Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A vízrendezés előtti Bodrogköz földművelő gazdálkodásának néhány jellemzője
Ä vízrendezés eíőtti 'Bodroßiföz föCdműveíő ßaz dáCkgdásánad néfiány jeííemzője z agrártörténet és az agráretnográfia, valamint a geográfia különböző szakágai az elmúlt évtizedekben kölcsönösen felhasználták egymás eredményeit azoknak a struktúráknak a rekonstruálásában, amelyekben a különböző — történeti folyamatokban megragadható — emberi tevékenységek együttesen, az adott tájban egymást váltó generációk jellegzetesnek gondolt létformáiként értelmezhetők. A dolog természetéből eredően a szerkezet legfontosabb tartópillérét a táj és az abban élő ember változó, olykor ambivalens, de a történed metszetekben mégis mindig harmonikusnak vélt viszonya képezte. Az alkalmazkodás nem egyszerűen kulcsszava több tudományágnak, de a kultúrában élő ember jellemzőnek tartott adottsága, ha úgy tetszik örök emberi vonás, amivel a késői utódok számára szélsőségesnek tűnő feltételek között is képes biztosítani a közösségek megmaradását. Ebben az összefüggésben a Kárpát-medence egykor vízjárta vidékeinek tájhasznosítása, a Kis- és Nagy-Sárrét, a Duna két oldalán húzódó Sárköz, az Ecsedi-láp, a Rétköz, a Bodrogköz és társaik népének tájhasználata, ill. létformája az értelmezésben a különféle tevékenységek változó szerkezetű komplementereként jelenik meg. 2 7 Nem meglepő természetesen az sem, hogy a kutatás a tájátalakítás minden korábbinál szervezettebb és nagyobb léptékű munkáját, a 19. század második felében lezajló folyószabályozást és vízrendezést — a második honfoglalást, ahogyan azt Kvassay Jenő után közkeletűen használják - egyértelmű cezúrának tartja, olyan szakaszhatárnak, ami egy korábbi létformát, a megelőző korszak rendszerét megszűntéd, s egy másfajta, újabb rendszernek nyit utat. A kultúra kutatói közül számosan arra hívták fel a figyelmet, hogy a Duna és Tisza völgyének vízszabályozása és a magyar Alföld vízmentesítése meghatározóan fontos meghajtója volt a kultúra egységesülésének és a tagolt népesség asszimilációjának is. 2 8 Anélkül, hogy az elmondottak jogosultságát alapvetően vitatnám, meggyőződésem, hogy a képlet ennél árnyaltabb: a példaként emlegetett történeti tájak emberi közösségeinek létformái nem egyszerűen differenciáltak voltak, hanem többféle formációban, például eltérő üzemszervezeti típusokban szervesültek. Az Ebner (Gönyey) Sándor által megrajzolt településtípusok, ill. falucsoportok a vízrendezés előtt még inkább elkülönülhettek, s az eltérő életteret a népességük többféle rendszerben organizált tevékenységekkel hasznosíthatta. 29 A termelő gazdálkodás és a zsákmányoló életmód elemeinek aránya is eltérő és változó volt, részben a klíma, ill. a vízjárások ingadozásai miatt, részben pedig az 2 7 F'risnyák 2005. 235—247. A problematika történeti-néprajzi vonatkozásaihoz összegzőén: Andrásfalvy 1973., Andrásfalvy 1976., Hellem 2003., Dóka 1977., Dóka 1987., Farkas 1982., Réfi Oszkó 1997.1,ásd még: Viga 2008. 2 8 Bcllon 1987. 113-130., Bercczky 1994. 175-184., Szabó 1996. 144-158. 2 9 Ebner (Gönyey) 1925. 65-102. Hrcdményeit Borsos Balázs - több ható tényező bevonásával, számítógépes analízissel - pontosította, de jórészt igazolta azokat. Vö. Borsos 2000. 20
