Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

Eltérést és azonosságot kiváltó tényezők - a változás irányában és ellenében ható feltételek (Karcsa és Pácin példája)

zott színekben nem volt jelentős különbség, legfeljebb annyi, hogy a karcsaiak az élénk rózsaszínt és a pirosat együtt is alkalmazták a varrott mintáknál. Karcsán az 1950-es évekig élt a hagyományos viselet, Pácinban az 1930-as években már a legidősebbek is elhagyták. A karcsai férfiak legidősebbje még hordta a vászongatyát a háború utáni esztendőkben. Egyértelműbb a női viselet különbözősége. A páciniak azt mondják, hogy a karcsaiak női viselete tótos, olyan volt, mint a tótoké. „Más volt, ég és föld volt a nők viselete a két faluban. Karcsán mégeskalácsrógsasgín meg a levélgöld volt a divatos szín. A ruhájuk meg széles volt, ráncos szoknyát hordtak, meg fehér alsót, csipkével. Ezt ők sokáig hordták, az öregek tán még ma is úgy járnak vasárnap a templomba! A fejük is úgy volt bekötve, mint a tótoknak. A fiatal asszonyok fehérben jártak, s a menyasszonyi ruhát hordták addig, amíg az első gyerek meg nem született. Pácinban már régen csak sima ruhát hordanak az asszonyok, régen nincs viselet."

33

1 Pácinban bitig volt a női mg neve, Karcsán — az 1950-es évek előtt litya, illetve ráncos ka A

2 Rajta prusglikot viseltek, alul keményített sgéles sgoknyákat, sok sgoknyát, leginkább színes, rózsás anyagból. Gyakran rózsás volt az utolsó időszakban a hosszú ujjú női ing is, gombos kézelővel, gallérral vagy felálló nyakkal. A karcsai asszonyok fejükön fekete selyem hátrakötőt, fejsgorítót hordtak, azon rózsás kágsmérkendőt viseltek. Általános volt a háború előtt a kötő, ami gyakran volt meßer. széles, kivasalt pánttal, hátul a pánt csokorra kötve. Gyakori volt még a vászonblúz a háború után is: anyaga jobbára házivászon, legfeljebb a vállán és az alján volt gyolcsbetét. A pácini viselet az emlékezetben megfogható időszakban már nem volt hagyományos, s nem volt egységes. Egyszerű vászonblúzt és szoknyát, gyakran egybeszabott ruhát hordtak a nők, lábukon csizmát vagy papucsot viseltek. Fejükön pirosvagy kékpettyes kendőt hordtak. Mulatságokon a lányok fehér vászonblúzt, hozzá sötétebb szoknyát viseltek, mely nemzeti színű szalaggal volt díszítve. A férfiak priccses nadrágot viseltek, vászongatyát az emlékezetben elérhető időszakban már nem hordtak. Felbukkannak a falucsúfolókban az eltérő ruházkodási jegyek is. A karcsai lányokat azzal ugratták a páciniak, hogy husgárnadrágot hordanak: hosszú, feszes, piros bugyogót viseltek az 1940-es években még az aratásnál is, ahol együtt dolgozott a két település fiatalsága. Karcsán és Pácinban is volt varrónő, az előbbi helyen azonban az 1950-es évekig inkább hagyományos dolgokat varrt. Pácinban már sokkal inkább a divat diktálta a készítményeit, jelentősen befolyásolta a viseletek alakulását, hogy Pácinban több üzlet volt: zsidók, Hangya szövetkezet, ahol a különféle gyári textíliák beszerezhetőek voltak. De hatott a divatra is a határőrség jelenléte, nem utolsósorban a kastély lakói és azok vendégei által felvonultatott ruházat. A második világháborúig mindkét településen általános volt a nőknek a hoszszú haj: csurkába fonva, vagy - két ágból - kontyba feltűzve. Karcsán az 1950-es években még elképzelhetetlen volt a daucrolt haj; a páciniak pár évig Ujhelybe jártak 33

1 ltimár Andrásné, szül. 1920. Saját gyűjtcs, 1986. 33

2 Nagy Géza szóbeli közlése. Vö. Nagy 1992. 201, 252. 134