Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
Eltérést és azonosságot kiváltó tényezők - a változás irányában és ellenében ható feltételek (Karcsa és Pácin példája)
fodrászhoz, majd — 1950 táján — fodrász költözött a faluba, s általános lett a városias frizura a fiatalabbak körében. Egészében úgy tűnik, hogy a pácini női viselet már az 1930-as években a városi formát mutatta, s lényegesen hamarabb elhagyta a hagyományos öltözetet, befogadta a polgári divatot, mint a hagyományőrző karcsai ruházkodás. (Adatközlőim megjegyzik azonban, hogy Nagyrozvágy lakosai ebben még Pácint is megelőzték.) III. 4. Bálok, tánc Gyorsabban alakul át Pácinban a hagyományos műveltség igen fontos és jellemző eleme, a tánc is. Az 1920—30-as években a pácini bálokban már tangót, keringőt is táncoltak a csárdás mellett, s hamar elterjedt a foxtrott is. Tánciskolát működtetett a faluban egy tánctanár az 1930-as évek végén, de a fiatalok jobban egymástól tanulták el a táncokat. Pácinban már a háború előtt volt kultúrház, ahol havonta voltak bálok. Cigányok húzták a talpalávalót, a lányok valamelyik szomszédban főzték nekik is a vacsorát. Az élelmet a lányok vitték, az italról a fiúk gondoskodtak. Voltak télen szombat esti összejövetelek is, de volt tánc - flótás játszott — a fonóban is. A tánc alkalmai Karcsán sem voltak mások, de jobban őrizték a táncban a hagyományt. „Táncolni sem úgy táncoltak, mint mi. Az én lánykoromban már a fox ment, meg a vansptepp — ott még a régi táncok mentek! Ezt is cigányok játszották. Ha együtt voltunk a karcsaiakkal, akkor mi is ugyanazt táncoltuk (mint ők)." 33 3 III. 5. A közösségi normák kontrollja: a sport A közösséghez való tartozás kifejezésének, a saját közösség normái másokkal való összevetésének egyik sajátos színtere a sportversenyeken, főleg a labdarúgómérkőzéseken volt. Szinte kulminált ilyenkor annak kifejezése, hogy az egyén elválaszthatatlanul részese a maga csoportjának, s a sikerben, a győzelemben, illetve a vereségben mindez manifesztálódott. A versenyzés, illetve a versenyzőknek való szurkolás lelkiállapota nem hasonlítható semmi máshoz: különösen a csapatsportban az egyén - mind a küzdő, mind az őt buzdító - önmagában hordja és kifejezi közössége egészét. Ilyenkor jószerével eltűntek a közösség belső hierarchiájának és tagolódásának jegyei, az aponosság és a másság kifejezése mindent elfedett. A rivalizálás már az iskolai tornavipsgákon megkezdődött: a versengés szelleme, a szomszédos közösséghez tartozók legyőzésének vágya már a gyermekekben kialakult. Már a második világháború előtt együtt volt a karcsai, pácini és a becskedi iskolák tornavizsgája: felváltva, hol Karcsán, hol Pácinban. Túl a szülők általános elvárásán, hogy a saját gyerekük ügyes, lehetőleg különb legyen a többinél — mindezt persze a szülő habitusa erősen befolyásolta —, itt nagyobb tét is volt: az adott közösséget képviselő gyermek sikeréért való aggódás, amiben a közösség sikere nyilvánulhatott meg. Fontos volt, hogy melyik gyerek győz a futásban, magasugrásban, távolugrásban! 33 4 33 3 Rimár Andrásné, szül. 1920., Tóth Miklósné, szül. 1919. Pácin. 33 4 Nagy Géza, szül. 1932. 135
