Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)

Eltérést és azonosságot kiváltó tényezők - a változás irányában és ellenében ható feltételek (Karcsa és Pácin példája)

'Eltérést és azonosságot kiváltó tényezők.— a változás irányában és ellenében ható feltételek CKarcsa és Tácin pétdája) (Jóllehet a táj átalakítása felszámolta azon tényezők jelentős részét, amelyek a bodrogközi falvak termelő gazdálkodásának és munkakultúrájának eltérő feltételrendszerét jelentették, s a 19. század utolsó harmadától érvényesülő kulturális hatások többsége is az uniformizálódás irányába hatott, falvaink műveltségében máig felismerhetők eltérő vonások. Ahogy a kutató egyre mélyebbre halad a karakteres táj hagyományos műveltségének megismerésében, fokozatosan ismeri fel azokat az azonos és eltérő jegyeket, rokon vonásokat és különbözőségeket, amelyek e — sokáig homogénnek vélt — táj népének életmódját és kultúráját árnyalták. Ezen vonások természetesen eltérő jelentőségűek a műveltség szerkezetében: vannak olyanok, amelyek annak karakteres részét, jelentős területének működését befolyásolták, mások csak felszínesek: pl. a falvak népe egymást váltó generációinak egymásról alkotott, sokszor sztereotip vélekedését tükrözik.

2

7" (Más kérdés, hogy ez utóbbiakban akár fontos vonások, egykor a közösség egész életére kiható jellemzők rögzülnek.) Vannak egy-egy közösség életében régi és hosszú távon ható vonások, amelyek annak elkülönülését erősítik, s vannak újabb, rövid távú, csak egy-egy részközösség életében domináns hatások, jegyek is. Bizonyos, hogy ezek egy részének kialakulása éppen a hagyományos paraszti gazdaság, társadalom és kultúra erőteljesebb átalakulásának eredménye és következménye, más részük kifejezetten a változáshoz, modernizációhoz való viszonyuk ismérveként jelenik meg. Mindezek földrajzi feltételeit, illetve azok településtörténeti vonatkozásait, a települések társadalmi szerkezetét már számosan vizsgálták,

27

1 sokkal inkább adós viszont még a néprajz annak felderítésével, hogy az alkalmazkodásnak milyen formái, a gazdálkodás, az életmód, egészében a tradicionális műveltség milyen szegmentumai révén alakultak ki összetartozó, illetve egymástól jelentősen különböző falvak és falucsoportok, s hogy ennek a viszonyrendszernek a struktúrája miért és miként változott meg az elmúlt másfél évszázad során. Más ragadható meg a változásokból a történeti források révén, s más a néprajz hagyományos eszközeivel, a verbális adatok összegyűjtésével. Ez utóbbi révén maguk a közösségek, illetve reprezentáns tagjaik fogalmazzák meg azonosságukat és másságukat, közösnek és eltérőnek vélt jegyeiket a környező települések népével, s maguk próbálnak olykor választ keresni ezen összefüggések nyitott kérdéseire is. 1986-ban kezdtem el azt a terepmunkát, aminek során először felfigyeltem a két szomszédos település, Karcsa és Pacin viszonyára, az akkor közös tanácsú és közös termelőszövetkezetben gazdálkodó falvak sajátos, ambivalens kapcsolatrend271

1 Viga 1994. 333-348. 27

1 Ebner (Gönyey) 1925. 65-102., Dankó 1964. 143-163., Borsos 1994. 307-344., Korai szakaszához: Valter 1974. 1-55. 113