Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A Bodrogköz piackörzetének alakulásához
oldotta meg a birtokstruktúra nagy ellentmondásait, 26 9 a kis- és középparaszti réteg piacra termelése megerősödött. Ez nagy lendületet adott a térség parasztsága — megkésett — polgárosodásának is. A táj falvai és falucsoportjai között ebben jelentős eltérés mutatkozott, s az adott település földrajzi helyzete — elsősorban a közút és vasút megléte vagy hiánya —, valamint a nagybirtokok kondíciója alapvetően befolyásolta falvaink feltételeit. (A táj belső gazdasági tagolódására alább visszatérek.) Vagyis a trianoni határok által megtört gazdasági kapcsolatok az 1920-as évektől új, változó gazdasági struktúrában keresték a helyüket, s ha késéssel is, kialakult egy relatíve alacsony színvonalú, de polgári fejlődéssel járó, lassan kapitalizálódó termelési rendszer, melynek térszerkezetében a kelet felé való nyitottságnak nagy szerepe volt. Ezt törte meg a Szovjetunió határainak délnyugati kiterjesztése, amit aztán társadalmilag betetőzött a közös gazdálkodás kialakítása, s az új „szocialista" gazdálkodás mesterséges térszerkezetének létrejötte. A rövid időre földhöz juttatott zsellérréteg értékesítési gondokat örökölt, s csak ezért sem volt lehetősége a felemelkedésre. De sújtotta ez a helyzet a tehetősebb parasztságot is, egyáltalán nem véletlen, hogy — más okokból ugyan — de az elvándorlás a bodrogközi falvakból a második világháború után sem szűnt meg. Mindez azonban nem csak gazdasági folyamat, hanem messzemenően kihat a térség műveltségére is, ebben a vonatkozásban egyaránt érinti az itt élő szlovákot, ruszint, s persze elsősorban a Bodrogközben legnagyobb számú magyarságot. 112 26 5 Magyar Statisztikai Közlemények 108. (1939) 183-185.
