Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A Bodrogköz piackörzetének alakulásához
nak. 24 7 Gyengén fejlett az oppidumok hálózata is, bár a mezővárosok a kézművesség és a kereskedelem csomópontjai a térségben már a prekapitalista korszakban is. Éppen a fentiekből következik, hogy a vásárok és piacok a 19—20. században is meghatározó szereppel bírtak a vizsgált terület árucseréjében. Meghatározó jelentőségűek a Bodrogköz árucseréjének kapcsolatrendszerében a földrajzi feltételek, amelyek ebben a vonatkozásban főleg az úthálózatban jutnak kifejezésre. 24 8 A vízrendezéssel ennek belső szerkezete változik ugyan, de a kapcsolatok fő irányai megmaradnak: a Bodrog- és Tisza-völgy észak-déli összekötő szerepe mellett elsősorban a külső, Nagymihályt Ungvárral összekötő út jelentősége marad változatlan. A trianoni határok megvonása felerősíti a kelet—nyugati útvonal (Bodrogszerdahely—Csap—Munkács), főleg persze a vasútvonal jelentőségét, hogy aztán a második világháborút követő új, a Szovjetunió felé húzott keleti határ Agcsernyőt is végállomássá tegye a belső piacok számára. (Természetesen elzáródtak ezzel a korábban — Munkácson át — Kisvárdára, ill. a Tiszántúlra vezető kereskedés lehetőségei is). 24 9 Anélkül, hogy az előzményekkel részleteiben foglalkoznék, utalok arra, hogy a Felső-Bodrogköz mai központja, Királyhelmec már 1214-ben szabad piaccal bírt, s Lelesz, Szerdahely, Kövesd, Perbenyik és Nagytárkány települések az 1400-as évek első harmadában vásárokat tartottak. Lelesz mezőváros bírája 1407-től maga intézkedett a kereskedők vitás ügyeiben. Igen korai adatok szólnak arról is, hogy a bodrogköziek Kisvárda 1337-től szabadalmas vásárát — együtt a Tiszántúl más vásároshelyeivel - látogatták. 25 0 Takács Péter és Udvari István a Mária Terézia-féle úrbérrendezést előkészítő úrbéri bevallások (investigatio, 1772) adatai alapján tárták fel Zemplén vármegye népének életmódját, benne a vásározás főbb jegyeit. 25 1 A bevallások adatait a felkeresett vásárok fontossági sorrendjeként is értelmezve megállapítják, hogy a 18. század derekán a zempléni adózó nép a vármegye területén 18 vásárhelyet látogatott, s azon kívül — Sáros, Abaúj, Borsod, Szabolcs és Ung vármegyék területén — még 10 sokadalmat keresett fel rendszeresen. Az általam vizsgált települések vásározási köre ennél természetesen kisebb. Az 1772-es bevallások alapján a Bodrogköz falvai számára Sátoraljaújhely vásárának és piacának volt a legnagyobb jelentősége. 25 2 A vármegye központja, a fontos kereskedelmi útban fekvő mezőváros nagy gabonapiacának is köszönhette gazdasági szerepét, s 4 baromvására mellett heti 2 piaci napján is zajlott itt a kereskedés. A Miskolc—Szerencs—Sárospatak felől Ujhelyre vezető út a Bodrogköz népének termékfeleslegével Kassa felé vezetett tovább. Szembetűnő azonban, hogy Újhely vásárát 113 zempléni település népe látogatja ugyan a 18. század derekán, de közülük csak 15 nevezte meg első helyen sokadalmaként. Tiszta körzetéhez tartozott a 24 7 Zemplén vármegye gazdálkodásához: Makkai szerk. 1966., Erdmann 1986. 301-376., Takács-Udvari 1992. 24 8 Bácskai-Nagy 1984. 76. 24 9 Bácskai-Nagy 1984. 64. A vasút történetéhez: Palotás 1990. 45-48. 25 0 Siska 1986. 209. 25 1 Takács-Udvari 1992. A vásározásról: Takács-Udvari 1989. 359-381. 23 2 Takács-Udvari 1995. 105
