Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok (Officina Musei 19. Miskolc, 2009)
A Bodrogköz piackörzetének alakulásához
ma Szlovákia területén fekvő bodrogközi települések közül Kisbári, Nagybári, Kistoronya, Nagytoronya, Borsi, Kiskövesd, Ladamóe és Szőllőske. Több vásározóhelye között elsőként említette Ujhelyt Őrös, Bacska, Zétény, Nagykövesd, Pálfölde, Véke, Vécs, Szentes, Szinyér, Szomotor, Szög, Szerdahely, Rad, Szentmária, Ivisgéres, Királyhelmec és Nagygéres népe. A Felső-Bodrogköz falvait évente 3 alkalommal Zemplén mezőváros sokadalmai vonzották, ezek jelentősége azonban meg sem közelítette Sátoraljaújhelyét. Hasonlóan szekunder jelentőségű volt Tőketerebes és 1belesz sokadalma. Nagyobb gazdasági szervező erőt biztosítottak a hegyaljai mezővárosok. Állandó szereplői voltak a bodrogköziek Tokaj-Hegyalja vásárainak és piacainak: mezőgazdasági termékeik éppen úgy eladásra kerültek ott, mint a hal, a csík vagy a gyékényáruik. 25 3 Bár Királyhelmec évente két vásárt tartott, lakosai maguk is főleg Ujhely sokadalmát látogatták. Első helyen sehol sem említik vásáros településként, de valamennyi bodrogközi település felkereste a vásárait. 25 4 Az egyházi központ, Lelesz lakosai maguk főleg Ungváron és Ujhelyben vásároztak, de sokadalmaikat a FelsőBodrogköz valamennyi településéről látogatták: első helyen csak Kistárkány említi azt. Zemplén évi három vására első helyen Szürnyeg, Pácin és Magyarsas lakosait vonzotta, de harmadik-negyedik helyen valamennyi bodrogközi falu népe említést tett róla az investigatioban. Gálszécs évi öt vásárát első helyen Imreg és Garany említi, de felkeresték azokat Szentes, Pálfölde, Őrös, Szerdahely, Szinyér, Kisgéres és Zemplén lakosai is. Sajátos helyet foglalt el vidékünk áruforgalmában Sárospatak. A jellegzetes peremtelepülés helyzetű, folyami átkelőhelyként, közlekedési, adminisztratív és kulturális csomópontként is jelentős település fontos kereskedelmi centrum is volt a 17—18. században. A városi kiváltságokat élvező lakosság sokféle ipart űzött, s a városka számos kereskedője járta az Alföldet. A 19. század elejétől Sárospatak elveszítette korábbi jelentőségét, vásárai jószerével elhaltak, s azokat - számos más kereskedelmi tényezővel együtt — Miskolc, Nyíregyháza, Kisvárda, Kassa, Ungvár, nem utolsósorban Sátoraljaújhely vette át. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a sárospataki piac a térség jelentős áruforgalmát vonzotta magához, az ottani kereskedelemben - Tokaj-Hegyalja és a Zempléni-hegység településeinek népe mellett — a bodrogköziek is jelentős szerepet vállaltak. 25 5 A bodrogköziek azonban Zemplén vármegyén kívül is vásároztak. Igen fontos vásározóhelyük volt az Ungban fekvő Ungvár, melynek évi nyolc sokadalmát 69 zempléni település látogatta. Közülük első helyen említette az ungvári vásárt Agárd, Bély, Battyán, Csernyő, Dámóc, Dobra, Kaponya, Lelesz, Nagytárkány, Perbenyik, Pólyán és Szolnocska. Lényegében nem volt azonban olyan település vizsgált területünkön, ahonnan ne jártak volna el Ungvár vásárára. A vármegyén kívül levő vásároshelyek közül — ha nem is Ungvár jelentőségéhez mérhetően —, Kisvárda szerepét kell kiemelnünk. Első helyen ugyan csak Nagyés Kiscigánd bevallásában szerepel, de 20 falu népe kereste fel a Bodrogköz felső 25 3 Takács-Udvari 1989. 362. 25 4 Takács-Udvari 1989. 372. 25 3 Bakos 1950., Dankó 1977. 32-37. 106