Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)
Domborművek - Harangok pusztulása
9-Caranßofi pusztulása arangok pusztulását három körülmény válthatja ki. A természetes elhasználódás, tűzvész, amelyet többször villámcsapás idéz elő, valamint háborús események illetve hadi célokra történő rekvirálás. A természetes elhasználódás a harang testének az anyag „elfáradása" következtében beállott megrepedésében nyilvánul meg. Természetesen ezt kiválthatja az ütőnek nem szabályos harangozásból adódó erőteljesebb ütése is. 41 7 De, hogy milyen mértékű használat után következhet ez be, még nagy vonásokban sem lehet megmondani. Vannak ugyanis hazánkban ötszáz évet is meghaladó korú harangok — Európában meg közel ezerévesek is —, ugyanakkor éppen Zemplénben tudunk mindössze 15 évet megélt harangról is. Minden bizonnyal befolyásolhatja a tartósságukat az öntés szakszerű vagy szakszerűtlen volta is. Nem lehet ugyanis véletlen, hogy az eperjesi Georgius Wierd által öntött harangok általában hosszú életűek. Mindenesetre az a 46 zempléni harang, amelynek öntési és pusztulási évét ismerjük, átlagosan 94 évet élt meg. Megjegyezzük azonban, hogy az 1917. évi rekvirálás előtti harangállománv — amely két évszázadon át háborús pusztítástól mentesen alakult ki -, átlagos életkorát mindössze 70,3 évre becsüljük. (Ebben közrejátszott az is, hogy több református egyház a XIX. század végén még csak egy haranggal rendelkezett és ezt követően szerezte be a másodikat, valamint ugyanebben az időben sok új katolikus haranglábat létesítettek, amit új haranggal láttak el. így tehát sok fiatal harang volt ekkor.) Viszont 2009-ben, a két világháborút követően regenerált állomány harangjai átlagosan 103 évet éltek meg. A nád- és zsúpfcdeles házak alkotta falvakat még a XIX. században is gyakran hamvasztotta el tűzvész. Ez rendszerint a falvak középpontjában lévő templomokat sem kerülte el. Az általunk vizsgált területről is 14, az 1793. és 1903. évek közötti tűzvészről van adatunk, amelyben harangok pusztultak el. 41 s Attól kezdve, hogy az ágyú belépett a hadi fegyverek sorába, vagyis a XIV. század végétől kezdve, a harangok fölött Damoklesz kardjaként ott lebegett annak a veszélye, hogy ágyút öntenek belőlük. Agyú és harang ugyanis azonos összetételű bronzból készült (78-80% vörösréz és 22—20% ón). Ugyanolyan céllal harácsol az ellenség harangokat, mint ahogy a honiak a haza oltárán feláldozzák őket, nem egyszer hazafias lelkesedéssel. Bár az általunk vizsgált területről középkori harangok hiányoznak, ezt nem tekinthetjük a törökökkel a XVI—XVII. században folyt hábo41 7 Például Tiszakarádon tűz jelzésére történt félrcvcrctés alkalmával 1947-ben. 4i» Alsódobsza rcf. 1793, 'Pállva cv. 1813. VI. 21., Mád rk. 1952,TálIya ref. 1861. VIII. 9., Bodrogkcrcsztúr rk. 1868. VI11. 30., Karcsa rcf. 1874, Vajdácska ref. 1874* Tokaj rk. 1879. X. 15., Sajóhídvég 1885, Tisz.akarád ref. 1888, Sárospatak rk. 1889, Bodrogolaszi gk. 1900 (villámcsapás következtében), Krdőbénye ret. 1903. V. 14.,— Megjegyzendő, hogy Mádon már 1725-ben, Sárospatakon 1737. III. 12-én is pusztított tűzvész. Hogy főként református templomokat ért károkról számolhatunk be, annak az az oka, hogy katolikus harangoknál XIX. századi feljegyzések alig állnak rendelkezésünkre. 138
