Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)
Történeti áttekintés
A szabadságharc után is hasonlóképpen alakult Zemplén harangállománya. A megye déli részét elsősorban Egerből, a bécsi harangöntő családból származó Korrentsch Márk (megh. 1868) látta el harangokkal. 24 3 A halála után azonban az özvegye tulajdonába került műhely már nem játszott lényeges szerepet; hamarosan meg is szűnt. Ugyanakkor a Hegyköz, a Bodrogköz és a Hegyalja északi része a kisgejőci László család 24 4 piacát képezte; a már említett Sándornak, 24 5 valamint a bátyjával, az ifjabb Istvánnal közösen öntött, 24 6 úgyszintén a fiának, Albertnek 24 7 és nászának, Egri Ferencnek harangjait ismerjük innen. 24 8 A tállyai evangélikusok azonban lényegesen messzebbről, Németországból szerezték be 1856-ban az új harangjaikat. A Bochumer Verein Gussstahlfabrik 1853-ban kezdte meg acélharangok gyártását. Bár a hangjuk színezete nem vetekedett a bronzharangokéval, hamarosan jelentős keresletre tettek szert. Bizonyára azért, mert az acél a bronznál lényegesen magasabb hőfokon olvadva, kevésbé voltak kitéve a tűzesetek pusztításának, úgyszintén háború esetén az ágyúvá öntésüknek. Amellett az acél a bronznál olcsóbb lévén az egyházak jutányosabban juthattak új harangokhoz. A magyar protestáns egyházak a németországi kapcsolataik révén szinte a megszületésük pillanatában tudomást szerezhettek az acélharangokról, és már a rákövetkező évben, 1854-ben Makón az evangélikus templom tornyában meg is szólalt három. Tállyán is ugyancsak három viszonylag hamar, 1856-ban foglalta el a helyét a templom előtti fa haranglábban. Közben 1859-ben Nyíregyháza—Tokaj—Szerencsen keresztül befutott az első vonat Pestről Miskolcra. Ez lehetővé tette, hogy a pesti mesterek könnyen és gyorsan szállíthassanak harangot, akár Zemplénbe is. Igyekezett is ezt kihasználni Walser Ferenc (Schaudt András tanítványa), aki 1859-ben nyitotta meg Pesten a műhelyét, és az 1890-es évek közepéig szinte uralta a megye déli részét. A Tokaj— Tállya vonalától délre eső területről — nem számítva az Egerben öntötteket — 20 egyháznak 24, az öntő nevét is magán viselő, általunk regisztrált harangjából kilenc Walser műve. 24 9 De szállított az északabbra eső vidékre is, mégpedig kilenc egyház2-11 Taktabáj ref. 1818. 24 2 Priigy ref. 1803. 24 3 Harangjai: Gesztely ref. 1857, Monok ref. 1859, I Icrnádkak ref. 2 harang 1860, Tállya rk. 1861, Monok ref. 1862, Tokaj gk. 1863. 24 4 A harangöntő dinasztiának kilenc tagja volt. Alapítója István (megh. 1826). Két fia: ifj. István cs Sándor (megh. 1856). Utóbbinak négy fia: l.ajos, Albert (1828-1886), Ferenc, ifj. Sándor. Továbbá Ferenc apósa, Egri Ferenc, Lajosnak meg veje, Egry Ferenc (megh. 1944 vagy 1945). 24 5 Harangjai a már említetteken kívül (1. 235. jegyzetet): Kovácsvágás ref. 1850, Szerencs-Ond ref. 1851. 24 6 A testvérek nevével ellátott harangok: Bodroghalom ref. 1854, Füzér rk. 1854, Pálháza ref. 2 harang 1854. 24 7 Harangjai: Bodroghalom gk. 1855, Háromhuta-Ohuta rk. 1857, Vilyvitány ref. 1861, Pálháza ref. 1863. 24 8 Bodrogkeresztúr ref. 1850. 24 9 Tállya ref. 1862, Sóstófalva ref. 1866, Üjcsanálos ref. 1866, Bőcs ref. 1871, Ilernádkak rk. 1872, Mezőzombor rk. 1889, Mád ref. 1890, Szerencs gk. 1892, Megyaszó rk. 1893. 119
