Patay Pál: Zempléni harangok (Officina Musei 18. Miskolc, 2009)

Történeti áttekintés

Kassán, mintegy ötvenéves szünet után a századfordulón a kelet-poroszországi Königsbergben (ma Kaliningrad, Oroszország) született Christian Lebrecht (1770-1817)

22<

J ismét létesített harangöntő műhelyt, amit a halála után a nürnbergi Jacobus Wieszner (1782-1830)

23

0 vett át. Ettől kezdve mintegy három és fél évtizeden keresztül a legtöbb zempléni faluból — még a Hernád mentiekből is — idejártak harangért.

23

1 Eperjesre már csak ritkán, ahol ekkor a már említett Ignatz, valamint Johann fia, Franz Lecherer, hol a saját neve alatt, hol az ugyancsak említett Paul Schmitzzel karöltve űzte a mesterséget.

23

2 Úgy tűnik, mintha Egerbe is ritkábban jártak volna harangért, noha ott folyamatosan működött a Jüstel család öntőműhelye. Előbb az említett Joseph fia, Johann (megh. 1828), majd az özvegye, Anna neve olvasható az itt öntött harangokon.

23

3 (Jüstel Anna művezetője, aki az öntés munkáit ténylegesen ellátta, Anton Sahlinger volt.) Csak miután az 1830-as években mind Eperjesen, mind Kassán megszűnt a harangöntés, vált Zemplén déli vidéke ismét az egri műhely igazi piacává. Ekkor azonban ennek mestere Jüstel Annának második férje (azt megelőzően művezetője), Bcrnecker Mátyás (megh. 1848) volt.

23

4 Az Ung megyei Kisgejőcön 150 éven át működő harangöntő dinasztiát alapító nemes László Istvánnak (megh. 1826) egy harangja ma is megtalálható a vidékünkön a Hegyközben, Mátyásházán (2. kép). Fia, Sándor (megh. 1856) is öntött a bodrogközi és hegyaljai egyházaknak harangot.

23

5 De jutott ide a viszonylag távolabb fekvő Dobsmáról, az ottani születésű Burger Lőrinc (1792-1842) műhelyéből is a Takta mentére. Ugyanakkor a még távolabbi Pestről is hoztak harangot a hegyaljaiak: Eberhard Henriktől (Halle 1770—1838) hármat.

23

6 A württembergi Schaudt Andrástól (Thaiflingen 1798—1863) egyet,

23

7 ami rámutat arra, hogy az ország központjában fekvő, fejlődésnek indult város az ipari termelés területén az élvonalba tört. Mellesleg itt említjük meg, hogy a jobbágyfelszabadításig a harangok zömét az egyházközségek öntették (vagy vették), de a református templomokén többször adományozók nevével is találkozunk. Ezek birtokos földesurak, többek között ismertebb nemesi családok - mint Vay,

23

8 Bay,

2

3® Vitányi,

24

0 Patay,

24

1 Fáy

24

2 stb. tagjai. Katolikus donátort ebből az időből nem ismerünk. 22

9 Spirilpa 2002. 48. 23

9 Spirit?? 2002. 75. 23

1 J .cbrccht harangjai: Prügy ref. 2 harang 1803, Tarcal ref. 1804, Golop rk. 1807, I Icrnádkak ref. 2 harang 1807, Vüyvitány ref. 1808, füzérkomlós ref. 1800 cs 1809 között, Nyíri ref. 1817, Taktabáj ref. 1817, Wieszner harangjai: Sajóhídvég ref. 1817, Prügy ref. 1820, Csobaj ref. 2 harang 1833. 23

2 I Iarangjaik: 'l'állya ev. 1818. f'ranzé: Taktaszada ref. 1832. 23

3 Johann |üstcl harangjai: Kcsznyétcn ref. 2 harang 1802, Bodrogkeresztúr ref. 1826. Jüstel Annáé: Tokaj ref. 1830. 23

4 I larangjai: Kcsznyétcn ref. 1840, Krdőbcnyc ref. 1845, Bocs ref. 1845. 23

3 Szegilong rk. 1833, I Iáromhuta-Újhuta rk. 1834, Kisrozvágy gk. 1834, Pácin ref. 1835, l.ácacsékc ref. 1835, Tiszakarád 1839, Erdőhorváti ref. 1845. 23

í> Szegilong rk. 1818, Monok rk. 1833, Szerencs rk. 1833. 23

2 Tokaj ref. 1847. 23

8 Golop ref. 1744. 23

9 Kcnézlőrcf. 1760. 24(

1 Szerencs ref. 1816. 118