Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

tárt, s az ungi falvak életmódja lényegében azonos a Felső-Bodrogköz határos településeivel. 6. A Latorca kapcsán nem kerülhető meg a kulturális határok problematikája, ami elsősorban településtörténeti és vallási-felekezeti változásokat, történeti folyamatokat, ezek kapcsán nyelvi-etnikai átalakulásokat tükröz. Ezen a tájon az elmúlt századokban intenzív vándorlások, összetett települési folyamatok zajlottak. A térség kulturális arculata a magyar-ruszin-szlovák érintkezés hatásait mutatja, benne mind a magyar-szlovák, mind a ruszin-szlovák nyelvietnikaijelleg elmozdulásai nyomon követhetők. Például Ung vármegye népességének zömét 1880-ban még a rutének adták, települési területük éles vonal mentén vált el a szlovák és magyar lakosságétól. Itt - az 1900. évi statisztikák szerint - a magyarság előretörése volt szembetűnő: Zemplénben észak felé, Ungban északkeleti irányban terjedt ki a magyarság területe. A nagykaposi járás szinte teljes egészében magyarok által lakottá vált, leszámítva annak északnyugati részét."

3 A magyar-szlovák nyelvhatár ma a Bodrog vonalának északkeleti meghosszabbításában húzódik, Nagykapos magasságában.

24 Itt azonban éppen úgy kimutatható a 19. század derekától a szlovákság térnyerése, ahogyan a ruszinok rovására való előretörésük a Latorca és az Ondava mentén. A szlovák asszimiláció következménye ugyanakkor az Ondava és a Bodrog összefolyása fölötti négy település (Imreg, Szürnyeg, Garany, Hardicsa) református többségű magyarságának szubsztrátummá válása. Hasonlóan összetett műveltséget eredményezett a többvallású terület római katolikus, görög katolikus, református felekezeteinek egymásra hatása, ami foltokban még az evangélikussággal is kiegészült, s magán viselte a galíciai zsidóság hatását is. A nyugati és a keleti kereszténység találkozott ezen a tájon, ahol a görög katolikusság históriája maga is megtestesíti az etnikai-vallási változásokat. A települések jelentős része kevert vallású volt a 18. század dereka óta.

26 A kimutatható kulturális határok (és hatások) arculata - a fentiek alapján kettős: részben az alföldi jellegű műveltségi elemek elterjedésének vonala, részben - az előzővel árnyaltan összefüggő - etnikai-vallási különbözőség összegződésének kifejezője. A kulturális elemek elterjedésének izoglosszái elsősorban a magyar-szlovák nyelvhatár vonalát követik, amiben azonban manifesztálódik a táji eltérések fő vonása is. A szlovák néprajzi atlasz térképlapjainak alapján szembetűnő, hogy a Bodrog és annak északkeleti meghosszabbítása milyen sok műveltségi elem elterjedésének határa. Kimutathatók az eltérések például a településformákban, miközben az építkezés több elemében - falazóanyagok, tetőfedő anyagok (főleg szalmatető), a ház elnevezése - alföldi hatások érvényesülnek. Elválik egymástól a két vidéken a cséplés helye, a csépformák használata, az állattartó építmények formája (délen gyenge a juhászat és a szarvasmarha 23 TAMÁS Edit 1996. 273. skk., A szlovákiai ruszinok vagy ruszin ukránok nyelvi és etnográfiai tekintetben lemkók. Vö.: SMAJDA, Mihajlo 1992., UDVARI István 1994. 455-458. 24 EAS.7. 25 Összegzőén: TAMÁS Edit 1999., GÉCZI Lajos 1993. 161-166. 26 KAEAVSKY, Michal 1994. 312-314.