Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

KIÁLLÍTÁSOK ELÉ

jakkal csakúgy, mint a felmálházott vagy parányi szekérbe fogott szamárral. Ennek a találkozásnak - túl az egész problematika etnológiai, antropológia gyökerein - érdekes és látványos vetületét jelentik a képeslapok, színes nyomatok és naptárak, például a „hagyományos" görög világ - kifejezetten turisztikai célú képi ábrázolása, a képek egyik főszereplőjeként megjelenő, szürke négylábúval. 2. Az európai parasztok gazdasághistóriáján túl, ám attól nem függetlenül, a szamár jelentős szerepet kapott az öreg földrész népeinek folklórjában, és a művelődés történetében is. A magyar nyelvben tucatnyi közmondás van a szamárral kapcsolatban. Közismert a szamárpad, szamárfül kifejezés, régi nyelvünkben szamáráldomás volt, ha csak az egyik fél fizetett, s szamártemetés azé, aki részegségében halt meg. A szamár néphitünkben jósló állat, aminek alakját gyakran felölti a boszorkány is. Ezek a példák az európai folklórban is általánosan ismertek, s úgy gondolom, hogy az európai néphit az egyik forrása a szamár művelődéstörténeti megjelenésének is. Ugyancsak általánosan ismertek a legendaszerü mesék a csacsi hátán levő kereszt eredetéről, vagy a nád levelének formájáról: az utóbbi a hagyomány szerint annak nyomát viseli, hogy Jézust a Jordán vizén átvivő szamár bele-belekapott a part menti nádba, s a cakkos nádlevél az ő foga nyomát viseli. S ezzel ahhoz a forráshoz érkeztünk, ami bizonyára a másik alapja a szamár művelődéstörténeti szerepének: a Biblia földjére, ill. a Szentíráshoz, amiben-jelen kiállítás létrehozói szerint - 127 alkalommal szerepel a szamár. Bizonyos, hogy a Jézus születéstörténetében való jelenlét, a Szent Család kísérőjeként és segítőjeként játszott szerepe az oka annak, hogy a keresztény ikonográfiában, s az abból harmadik évezrede merítő képzőművészetben