Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK
Hodinka Antal akadémikus kéziratos hagyatékával. A cirill betűs emlékek életrajzi, művelődéstörténeti hátterének megrajzolása során csodálkoztam rá a XVIII. századi szepességi ruszin értelmiségiekre, akik a ruszin vezető (egyházi) értelmiség zömét adták. Ennek titkát keresve tártam fel a szepességi ruszin községek Mária Terézia-korabeli paraszti bevallásait. E szlovák nyelven lejegyzett fassiok nyelvezetének megértéséhez, értelmezéséhez át kellett tekinteni az úrbérrendezés egészének szlovák vonatkozásait." Kutatásai során történész és néprajzos szakemberekkel is rendszeresen együttműködött. Több könyvet jelentetett meg a történész Takács Péterrel (Szlovák nyelvű paraszti vallomások Mária Terézia korából: Adalékok zempléni ruszin és szlovák községek történetéhez. Nyíregyháza, 1992., A Zemplén megyei jobbágy-vallomások az úrbérrendezés korából, I-III. Nyíregyháza, 1995-1998.), s számos tanulmányt adtak közre az úrbéri bevallások gazdaság- és társadalomtörténeti feldolgozásából is (Abaúj, Bereg, Nógrád, Ung, Ugocsa, Szepes, Zemplén, stb.). Hasonló közös munkákat jelentetett jelen sorok írójával is (Árva, Liptó, Sáros, Zólyom vármegyék a 18. század végén). Nyelvi, nyelvészeti elemzései mellett elvégezte az azokhoz kapcsolódó történeti, történeti-demográfiai, művelődéstörténeti és biográfiai feltárásokat és elemzéseket is. Az ukrán és a ruszin irodalomhoz kapcsolódó cikkek szerzője volt a Világirodalmi Lexikonban, s a XIII. kötettől főmunkatársként gondozta annak ukrán anyagát. (A lexikonba mintegy 60 kisebb-nagyobb cikket is írt.) 1997-től egy ukrán-magyar szótár létrehozásán fáradozott, majd 2003-ban egy magyar-ukrán szótár munkálatait indította el. Több helyen oktatott doktori programban, így a KLTE Szláv Filológiai Intézetben, s az ELTE Szláv Filológiai Tanszékén. Az ELTE BTK Nyelvészeti Doktori Iskolának alapító tagja volt, 2003. áprilisától belső alapító tagként közreműködött a Veszprémi Egyetem interdiszciplináris doktori iskolájában, ahol 2004-ben egyetemi tanári kinevezést nyert. 1995-ben a Szegedi József Attila Tudományegyetemen szláv nyelvtörténetből habilitált doktori fokozatot szerzett, ugyanekkor a JATE magántanára lett. A Mária Terézia korabeli úrbérrendezés szlovák nyelvű kéziratos forrásai. Szepes és Zemplén vármegyék címmel benyújtott disszertációjával nyerte el az MTA doktora fokozatot. 1997-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, ugyanabban az évben elnyerte a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. Udvari István látásmódjában és tudományos tevékenységében természetes módon, egységében volt jelen a Kárpát-medence együtt élő népeinek nyelve és históriája. A ruszinok, ukránok, csehek, lengyelek múltja, a szlávság korai története foglalkoztatta, de publikált a nyíregyházi németek 18. századi történetéről is. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a ruszinok történetének, számos alkalommal utalva arra, hogy ez a kis nép sajátos kapcsot képezett az oroszok, ukránok és a magyarok művelődéstörténete között. Nem elhanyagolható szempontja kutatásainak az sem, hogy a galíciai és a bukovinai ukránokkal másfél évszázadig együtt éltünk a Habsburg-monarchia keretei között, ami hatott az ukrán kultúrára is. Tevékenysége a nyelvészet és a társadalomtörténet érintkezési pontjai