Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

Udvari István (1950-2005) 2005. november 9-én hosszú, súlyos betegség után meghalt Udvari István. Elsősorban kiváló szlavista volt, a szláv-magyar együttélés, a 18-19. századi Kárpátmedence népiségtörténetének, nyelvi és társadalmi folyamatainak kiváló ismerője, rendkívül eredményes kutatója. Tevékenysége azonban messzemenő tanulságokkal szolgált a néprajz művelői számára is, túl azon, hogy több történetinéprajzi kérdésben maga is megnyilvánult. Rövidre szabta sorsa az életét, ám az általa elvégzett munka zavarba ejtően gazdag és sokrétű, maga az életpálya pedig rendkívül eredményes volt. Jószerével önálló intézményként dolgozott, hihetetlenül sokat vállalva, mégis mindig készen arra, hogy másoknak segítsen. Udvari István 1950. július 14-én született a Szabolcs megyei Tornyospálcán. Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1975-ben szerzett történelem-orosz szakos tanári diplomát. Kisvárdán, a Bessenyei György Gimnáziumban tanított 1978-ig, onnan Nyíregyházára került a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Orosz Nyelv és Irodalom Tanszékére, ahol 1989-ben főiskolai tanárrá nevezték ki. Haláláig irányította az általa 1993-ban alapított Ukrán és Ruszin Filológiai Tanszéket, ahol a 2000/2001. évi tanévtől már egyetemi szintű ukrán bölcsész, valamint ukrán nyelv és irodalom szakos tanárképzés zajlik. Bölcsészdoktori címet A bács-szerémi (jugoszláviai) ruszinok nyelvének hungarizmusai című munkájával (1981), kandidátusi fokozatot pedig A kárpátukránok (ruszinok) XVIII. századi hivatalos írásbelisége című disszertációjával (1987) szerzett. A bács-szerémi és kárpátaljai ruszinok (kárpátukránok) nyelve, történelme tárgyköréből számos tanulmányt írt. Több évig foglalkozott a Mária Terézia-féle úrbérrendezés szlovák, ruszin és délszláv vonatkozásaival. E témakörből több cikke jelent meg, a szlovák, ruszin és délszláv falvak, mezővárosok úrbérrendezési anyagából több kötetet állított össze. A magyarországi szlavisztika egyik úttörője, Hodinka Antal emlékére 1993-ban Nyíregyházán nemzetközi konferenciát szervezett, melynek alkalmából több kiadványt szerkesztett meg és adott ki (Pl. Hodinka Antal Emlékkönyv. Tanulmányok Hodinka Antal tiszteletére. Nyíregyháza, 1993.). Udvari István több olyan kérdéskörben is hozzájárult a magyar szlavisztika eredményeihez, amelyek alapvetően összefüggenek a Kárpát-medence etnikumainak közös történetével, a népiségtörténet folyamataival. Önéletrajzában nagyon szemléletesen fogalmazta meg, hogy miként érett meg benne ez a feladatrendszer, s hogyan vált mindennek kutatása élete organikus folyamatává. „A bács-szerémi ruszinok nyelvének hungarizmusai témaköre elvezetett a ruszin településtörténethez, az egykor szórványokban élt ruszinok nyelvi emlékeihez. A magyarországi cirill betűs emlékek feldolgozása során ismerkedtem meg