Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

házas és családos ember elé. A politika a nagyhatalmak jóváhagyásával a szlovákiai lakosságcserét gőzerővel beindította. Márkus Mihálynak, a szlovák anyanyelvű fiatal magyar szakembernek - akit korábbi munkássága révén Szlovákiában nagy becsben tartottak - felajánlották a gazdátlanul maradt kassai múzeum néprajzos állását, lakást is biztosítva. A nyíregyházi múzeumi lehetőség bizonytalan volt, a budapesti állás megvolt ugyan, de az egyéb egzisztenciális feltételek az ostrom utáni városban minimálisak lettek. A kisgyermekes családfő döntött: elfogadta a kassai hívást, s 1947. szeptember l-jén repatriált. Nem lehet e megemlékezés feladata döntésének megítélése: az immár egy befejezett életút megmásíthatatlan része. Bizonyos, hogy Márkus Mihály családi és szakmai indíttatását nézve, választása nem lehetett meglepő. Más kérdés - s azt sem ő, sem más nem sejthette talán -, hogy térségünkben, hangsúlyosan a magyar-szlovák viszonyban jószerével máig a valódi fontosságát meghaladó jelentősége van az identitásnak, hangsúlyosan az értelmiségi vállalt hovatartozásának. Nem engedte meg az elmúlt félszázad, hogy valaki szlovák és magyar is legyen, mert ha arra törekedett, akkor szlováknak nem volt elég szlovák, magyarnak nem volt elég magyar. Mindennek az emberi nehézségei bizonyára megterhelték Márkus Mihály életét. Ami viszont számunkra fontosabb: a maga eszközeivel mindig igyekezett használni az egyetemes néprajz ügyének, a szlovák és a magyar néprajzkutatók szakmai kapcsolatainak - szakmánk ügyének. Választott tudományos témái ezt éppen úgy igazolják, mind szakmai-közéleti tevékenysége, tudományos kapcsolatrendszere. Márkus Mihály a szlovákiai néprajztudomány kifejlesztésének egyik apostola lett, s közben folyamatosan ápolta a szakmai kapcsolatot saját régi magyar kollégáival, majd a fiatalabb generációkkal is. Attelepülése után a Kelet-Szlovákiai Múzeum őre, majd 1951-1957 között az intézmény igazgatója volt. Tevékenykedett a Szlovák Múzeumi Szövetség elnökeként, ill. a szlovák múzeumok felügyelőjeként is. 1957-1975 között a Szlovák Tudományos Akadémia kassai kirendeltségének a munkatársa volt, közben 1958-1964 között a Szlovák Néprajzi Társaság elnöke. 1975-től 1986-ig Kassán a Társadalomtudományi Intézetben tevékenykedett.

6 Hivatali tevékenysége során - a mindenkori lehetőségekhez mérten -, támogatta, segítette a magyarországi kutatók szlovákiai terepmunkáit, kutatásait. Egyik előremozdítója és résztvevője volt a békéscsabai szlovák-magyar, ill. nemzetiségi néprajzos konferenciáknak. Eletének kassai szakaszában Márkus Mihálynak nagyszámú tanulmánya, recenziója jelent meg szlovákiai és magyarországi szaklapokban, folyóiratokban. A mintegy 400 publikáció zöme a térség népei, hangsúlyosan a magyarok és szlávok együttélésének, nyelvi-kulturális egymásra hatásának kulturális vonatkozásaival foglalkozik. Ismét utalnunk kell arra, hogy milyen szisztematikusan építette fel témáit: pl. a magyar kapaformákról már 1943-ban publikált egy ki6 Magyar Néprajzi Lexikon 3. 522. Budapest, 1980., LISZKA József: Michal Markus. Acta Ethnologica Danubiana 5-6. 239. Komárom-Dunaszerdahely, 2004.